Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A sámánköpeny készítése a karagaszoknál

7. ábra hessen a szabadba. Éppen ezért a "zsák" ráncosán állt, annyira a földre ért a szája* Hozzávetőlegesen egy óra hosszát kellett füstölni a bőrüket.így sárga színt kaptak és mindig puhák maradtak (6.ábra). Ezzel be is fejeződött a bőrök kikészítésének a munkafolyamata. Ha a bőr külső oldalán a szőr hosszabb lett volna a kelleténél, akkor egyszerű ollóval nyírták le megfelelő hosszúságra. A szőrzetet sohasem távolították el egészen, mivel a köpeny belső felére került, tehát nem látszott. A xas" nemzetség tagjai is rajta hagyták a sámánköpeny számára kikészítendő bőrön a szőrt, a bőrt is megfüstölték, eljárásuk azonban eltért a t^ara $ordu-k gyakorlatától. Kis kerekszájú gödröt ástak a földbe, szélessége és mélysége is kb. l-l méter. Három ilyen gödröt ástak egymás mellé.Minden gödör fölé három-három botot szúrtak le kúpalakban,erre terítették a füstölendő bőrt. A bőröket először azonban össze kellett varrni. Minden bőrt külön-külön félbehajtottak, azután függőlegesen (a hoszszanti oldal mentén összevarrták. Ezután a gödör alján tüzet gyújtót8. ábra