Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A sámánköpeny készítése a karagaszoknál

5. ábra amely lefelé körtealakúan kiszélesedett. A köralakú nyílás fölé 6-8 botot állítottak kupalakban. A gödör alján tüzet gyújtottak erdeifenyő tobozából. A qara őofdu nemzetségbeliek szerint az volt a legalkalmasabb füstöl^anyag. Ha ehhez nem juthattak, akkor vörösfenyő korhadékot használtak erre a célra. A zsákká varrt három bőrt ráhúzták a kupalakba állított botokra, hogy a füst semmiféle nyíláson át se töra bőrt húsfolőli oldalával felfelé ráterítette a rúdra, végét a rúd alá hajtva.Most egy hoszszúkás pengéjű vakarőval (

ydrâ

) (5.ábra) felülről lefelé (teljes súlyával rátámaszkodva) gyalulta a bőrt. Bzt a munkát addig folytatta, amíg a bőr teljesen száraz nem lett. Ezután a bőr füstölése következett. A bőr füstölésének a módja korántsem azonos az egyes karagasz nemzetségeknél. A qara őotdukn

ál ez a munka így zajlott le: A sámánköpenyhez három bőrt használtak fel. A három bőrt összevarrták egy zsákká, ezután a szabadban egy kerek szájú gödröt ástak, 6. ábra