Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A sámánköpeny készítése a karagaszoknál

3. ábra dőjárás meleg rolt, egy nap alatt megszáradt a bír.Ha azonban nem volt elég száraz vagy meleg, akkor két napig kellett ott hagyni. Miután a bőr megszáradt,a keretről levéve leterítette az azzal dolgozd asszony a földre,hogy a bőr húsfelőli oldalán levő vékony hámréteget (q

yrtvs

) levakarja. Az asszony ráállt a bőrre, hogy lábával szorítsa azt le és egy homorú ellipszis pengéjű vakarőval (

kórgö

) (2. ábra) lehántotta a hámréteget. A megtisztított bőr húsfelőli oldalát ezután cserzőanyaggal kente be. Ez fakoi'hadékból készült. Cédrusfenyő korhadékot (

irik

) gyúrtak össze vízzel, ezt kenték a bőr húsfelőli oldalára. Ezután a bőrt összehajtogatták. Először a nyakfelőli részt hajtották vissza, azután a jobb és baloldalt. így téglaalakot nyertek. Ezután a felső és az alső oldalt hajtották fel, végül pedig a kis téglalapot félbehajtották (3.ábra). A f akorhadékkal bekent bőr 4. ábra 24 őrán át maradt így Összehajtogatva. Másnap a bőrt a földre terítették, ráálltak a hátső végére,bal kézzel tartották a másik szélét, a jobb kézben levő háromnegyed kör pengéjű vakarőval (sv.) (4.ábra) vagy maguk felé, vagy maguktól el hántották le a fenyőkorhadókot. Amikor ezt a munkát befejezte az asszony,akkor egy másik szerszámmal vékonyította tovább a bőr húsfelőli olralát. Egy félbehasított rudat C surtué

) támasztott a földre, hogy annak vége megakadjon a földön, vagyis ne csússzék tovább. A rúd másik végét ágyékához szorította. Ekkor