Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

I. A vizek szerepe a nép életében általában - A. A lecsapolás előtt

gúvá süllyedt. Szerették az olyan szerszámokat, melyekkel agy ember is halászhatott. Használtak több ember munkáját igénylő halászeszközt is, ilyenkor csupán egy-két jő komát,rokont hívtak segítségül.Nagy halászbokrok így nem alakulhattak ki. A megfogott halat vagy a vízparton készítette el maga az, aki fogta, vagy pedig otthon a nők. A parton megsütötték nyárson. Fejét rajta hagyva megtisztították, oldalait bevagdalták, hogy a só jobban járja; besózva keresztben felhúzták a nyársra, többet egymás fölé és forgatták a tűz fölött. Ha volt köztük harcsa, annak kiolvadó zsírja zsírozta meg, vagy szalonnát pirítottak fölötte, de megették soványan is. A pirosra sült halból vittek a családjuknak is, tarisznyába téve, a magukkal hozott zöld kaporra. Mire hazaértek vele, a halnak a kaportul "igen jóu ézi lett". - Otthon pedig zsírba sütve, vagy paprikásnak készítették el az élve hazavitt zsákmányt. lllati táplálék is volt a hal: voltak emberek, akik disznajukat hallal hizlalták. A csikót sáros, iszapos helyeken, hidak alatt és az állóvizek pocamányá

han fogták, csíkkas

sal, kosárral vagy puszta kézzel. (A csikászni szót nem használták.) Vízzel telt edényben vitték haza. Megfőzték káposztalevesben káposztás csík

nak, amit igen kedveltek.különösen, ha ikrás volt. Bordáit kiszedve húsával káposztát is töltöttek. Zsírban is sütötték. Kedvelt étel volt (ma is főzik) a csík espékes lével

. Megpirított rántást vízzel felengedtek, ecettel, sóval, borssal,babérlevéllel félig felfőzték, s a beletett megtisztított csíkkal egészen megfőzték. Az ócskacsarondában és más patakokban rákot fogtak, míg ki nem veszett; kosárral, de a tapasztalt rákászok puszta kézzel is.Főleg úrnapján rákásztak. (A rákászni szót nem használták.) A madarak némelyike is táplálékul szolgált a népnek. "Kakaska dülő...vizenyős nádas,

vizimadarak tanyája..." de bőven volt madár mindenütt a határban, hiszen mindegyik megtalálta a maga létfeltételeit. Legjobban a vadkacsát kedvelték. Lopva fogták. Csendesen tolták a csónakot a rúddal és ha a vadkacsa aludt, vagy ülőüs volt, megfogták; ha felrepült, megelégedtek a tojásokkal. - Ették a vizityúk

ot,

vizicslrké

t is.A libnc vagy lébuc (bibic) "átkozott madár,a nem kellett senkinek!" A vizibika (bölömbika, dobosgém) mint a nád közt bömbölő valóságos bika élt az apróbb gyermekek képzeletében;a rossz gyermeket ijesztgették vele. Ezt nem ették.