Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

I. A vizek szerepe a nép életében általában - A. A lecsapolás előtt

1 seregélyt fogták, vagy inkább szedték, ízes húsáért, még az uradalomba is vittek fal.A vizek partján álló öreg fák odrából kiszedték a varjú, csóka, stb. fiait, az erdei fákról pedig lehozták a réti sas fiókáit. Asszonyok, gyermekek, de még férfiemberek is gyakran mentek csónakon tojást szedni

. Nagyon sokat összeszedett a nép a határ Tizeiben. Költés idején csakhamar megtelt a csónak régé tojással.Figyelték, honnan repül fel a vadkacsa; ft?i"ftV a tojását kedvelték leginkább. Az erdőben jnkas fába élt a vadmé

. Azt onnan élve kifogni nem lehetett, csak ha eresztett (rajzott) és a raj faágra szállt. Ilyonkor a köpüt kézzel, vagy ha magasan volt, kétágú villás faággal alátartották és a rajt belerázták, majd a köpflt lefordították. - A faodnban levő mézhez csak ugy tudtak hozzáférni, na a méheket elfojtották valami nedves anyag füstjével. Akkor az odn száját fejszével megnagyobbítva a mézet kiszedték. A méz táplálék és orvosság volt. A lépet kiolvasztva oltőviasznak használták (nagy gyümölcsösök voltak) vagy eladták az u. n. sonkolyosok-nak (Gömörből jöttek). A növényvilágból a súlyom lisztes termése nagy Ínségben kenyérpótló volt, egyébként dió helyett, csemegeként fogyasztották. Télen át a padláson elteregetve tartották a súlyom ináról leszedett szúrós termést. Érése idején nyersen, télen pedig főre fogyasztották. A gyermekek felvették a vizekből a pirosló, édeskés gyékénytöveket és szopogatták. - Lehetséges, hogy mint sok más vízjárta vidéken itt is inségtáplálék volt valamikor a gyékény töve, de arra már nem emlékeznek. Valószínű*, hogy a gyermekek táplálkozása a népnek több hajdani inség-eledelét őrizte meg csemege formájában. Bizonyára ilyen volt a bubovicska vagy bubulyicska is. Az asszonyok az erdőbe jártak vadkörtelyt szedni.ősszel terít ve volt a fa alja

t zsákban vitték haza, szalma között érlelték, télen gyümölcs helyett fogyasztották a megsárgult, fanyarkás vadkörtét. Veszedelmes vállalkozás volt az erdőben járni, farkas és vaddisznó élt benne| megesett, hogy a vadkörteszedegető asszonyt megtámadta. A nedves erdőben gombá

t is szedtek, jól ismerték az ehető fajtákat, meg tudták különböztetni a bolondgombá

tól. Az állat- és növényvilág nemcsak táplálékot nyújtott a népnek; egyes állatokat és növényeket orvosságul használtak különböző betegségek ellen. így pl. a gagóu (gólya) húsát megfőzve köszvény ellen fogyasztották. Egyébként nem ették, mert a gólya közszeretetben álló ma-