Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

I. A vizek szerepe a nép életében általában - B. A lecsapolás után

A Csaronda Tize régen sebesebben folyt, erősebb sodra volt, mosta a partot. Az erdő csarondaparti fái beleszakadtak a vizbe. Akkoriban ezzel nem törődtek, volt elég tűzifa az erdőben. Az c'reg Sz.P. beszélte, hogy az emberek nevetve nézték, hogyan zuhannak b^le a fák a TÍzbe,sőt kiválasztották a szakadó parton állok közül a legnagyobb fát és mulattak rajta, mikor belezuhant. - Ez aztán feledésbe ment. A Csaronda beiszapolta a medrébe került fatörzseket. Időközben az erdőt kiirtották, fahiány állt he. Csónakon járó emberek találtak rá a csónakot toló rúddal a fákra, melyeket a Csaronda iszapba temetve konzervált a fa nélkül szűkölködő utókor számára. A mélyen beágyazott súlyos fatörzseket csáklyával, kötél]el lehetetlen volna kihúzni, erre külön eszköz keli, ez a gugora* (2. ábra) Egyszerű szerszám ez, tulajdonképen û tirera 2. ábra egy szilfatuskó, hosszában kettéfűrészelve, baltával, vésővel kivájva, összeillesztve, alul-feltil ráf

fal összefoglalva.(Ráfnak nevezik a szekérkerék vaspántját.) Az ábrán levő gugora magassága 52 cm, átmérője 24 cm, a benne levő hengeres üreg átmérője 12 cm. A gugorával való fahalászat menete a következő: A parton, ahol már nem lágy a föld a víztől, erősen levernek p^y vastagabb cöveket '1*5-2 m magas) ráhúzzák a gugorátjannak könnyen kell forognia rajta. Rúddal kitapogatják a vízben a fatörzs vastagabb végét s a végétől kb. félméter.-e orőswn belevernek egy 1 m hosszú, jó hüvelykujjnyi vastagságú vas szyjet ( 3. ábra). Ezt kovács készíti er-