Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

I. A vizek szerepe a nép életében általában - B. A lecsapolás után

kö elet köt rá, hogy a partra vonszolhassa. Ha a fa olyan nehéz,hogy egymaga nem bírja kihúzni,a kötéllel vagy dróttal kiköti egy élőfához, míg bemegy a faluba segítségért.A kikötött fához nem nyúl senkijlátják, hogy "ez már valakié".Többnyire azonban a Tisza közepén viszi a víz a fatörzset, ilyenkor a fahalász csónakba ugrik és igyekszik elébe kerülni a fának,ha még messziről észrevette,vagy utóiérni,ha már elhaladt a fa előtte.Eközben a parton állók izgatottan figyelik,sikerül-e elérnie. Ha a csónak elérte a fatörzset,csáklyával odahúzza az ember a drugárt, drótot vagy kötelet köt rá,úgy vontatja ki a partig,ahol már kap segítséget. - Ha a nagy sietségben elfelejtett kötelet vinni magával, akkor puszta kézzel igyekszik a fát a csónak oldala mellett tartani, de ezt csak akkor teheti,ha ketten vannak és a másik evez.Nem gyermekjáték az ilyen fahalászat,hanem verejtékes munka és életkockáztatástnehéz dolog az áradó sebes folyón a kívánt irányt megtartani,olykor árral szemben evezni és még a nagy fatörzset is tartani. - Ha a fa már a parton van, lesik a következőt.ügyes és erős ember így egész szép tűzifakészletre tehet szert, amit csak ki kell szárítani és felvágni. Néha hasábokra vágott ölfát sodor el az áradás valamelyik fenti erdőbőlj azt is kifogják. Volt rá eset, hogy perre került a dolog az olfa tulajdonosa és a fahalász között; a bíróság annak a szegény embernek ítélte a fát, aki kifogta. (Ha ő nem fogja ki, kifogja más.) - A fa azé, aki kifogta" - így vélekedik a nép, - "mer az életét reckérozta érte". Tiszteletben tartják a fahalász jogát az általa kifogott fához. - A fahalászatnak van más módja is, kevésbbé fáradságos, de nem is olyan eredményes: a vizvette fa kiszedése. A Tisza nemcsak nagy törzseket, hanem kisebb ágakat, rünkő

ket, törmelékfát is hoz magával; ezeket nem igen fogják ki az előbbi módon, mert nem érik meg a fáradságot és az életkockáztatást.Ezek tehát sokáig vannak a vízben, átitatódnak, leszállnak a fenékre, apadáskor beiszapolódnak, áradáskor továbbsodorja őket a víz.A szegényemberek nyáron, mikor nem hideg a víz, kiszedegetik a part közelében fekvő uszadékfákat s a lapályon gúlában egymásnak támogatva megszárítják őket. Ezt igazán nem viszi el senki, aegvetett tüzelő, de szükségből ez is megteszi, Az ilyen fa korhadt, nem ad tartós tüzet és égéskor kellemetlen iszapszaga van. 7an a fahalászatnak egy harmadik módja is, de ezt csak a Csarondán űzik;ez a gugorával való tüzelőszerzés. (Nem nevezik gugorázásnak.)