Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

Szójegyzék és közmondások

Lazahorog : egyszemes horogfelsze­relés, melynek laza, rövid zsinegén a hal-csalétek sza­badon úszkálhat. Halászok használják Lábóu: tutaj Lábol­ja a vizet a gyalom Láp: l.a vízinövények összefonó­dott gyökérzete; 2. a halá­szok nyelvén a víz alatti növényzet Látóu: minta az ázó kenderből, lenből, mely megmutatja, e~ léggé el van-e már ázva,le­het-e törni Lecsihrál-ják a kis halak a csal­étket a horogról: apránként leszedegetik Leereszt­i a halász a horgot a vízbe a zsinegénél fogva Leeresztő zsinór ; a tetőhorognál a felszínen uszó kabak alsó fémkarikájába kötött zsineg másik végére van kötve a sulykő Letesz-ik a földművések"fenékho­rog" nevű szerszámukat a vízbe Leül: vízzel átitatva, vagy meg­telve a vízfenékre süllyed (rosszul megterhelt kender, len; túlterhelt komp) Lébuc: hibic Léhés : a halászeszköznek még fel nem használt háló Lésza: vejsze Lészafű: vej széfej Libuc: 1. lébuc Lom : víz alatti növényzet Lomos a víz, ha a benne levő vi­zinövényzet kileveledzik, kihajt Lunadáj (lónadály): a pióca na­gyobb fajtája, gyógyításra nem alkalmas Máramarosi bor: tiszavíz Marik (marék): annyi nád, ameny­nyit egy kézzel át lehet fogni Megedz­i a fövő halat a ráöntött hideg víz: nem fő széjjel Megfejel (gátat): magasabbra e­mel Meglögyböl-i a gazdasszony az áz­tatott kendert, lent a víz­ben: széthúzva megrázogatja a vízben, hogy az kivigye a szálak közül az elrothadt részeket. (A szó a víz lo­csogásának hangját utánoz­za) Megméret (megmerít): tele merít ( ivóedényt) Megmerül: tele merül Megszed (hálókötőtűt): annyi fo­nalat csavar rá, amennyit lehet Meregje (mereglye): karó; itt a vejsze karója Merét: werít Merítőháló , billeghálő: egy rúd­dal és három meghajlított ággal kanálformájura kife­szített négyzetalaku háló; ugy merítik ki vele a halat a vízből, mint egy kanállal

Next

/
Thumbnails
Contents