Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
I. A vizek szerepe a nép életében általában - A. A lecsapolás előtt
- íu dar. - Ugyancsak köszvény ellen : ték a csu önt (kígyó) is.A vizekben nagyon sok kígyó élt (kiztttk vipera is), em e^-állat irtózott tőlük. Az Estvánbokor nevű pa-takról ondják az öre.ek, hogy "semmi állat ram ment bele, mer fütyölt benne a taréjos csus óijj,*^ taréja vóut, mint a kokasnak". - Az emberek megfogták,vagy bottal leütötték a vizi siklót, fejét levágva megnyúzták, megtisztítva megfőzték darabokban - de a betegnek nem mondták meg, hogy kígyó.^ A klgyómarást Romok tanyán rígy gyógyították, hogy a megmart embert egy napra nyakig a földbe ásták, hogy a föld ereje kiszívja a mérget. (Ezt csak egy helyről hallottam, nem volt általános gyógymód.) Betegség esetén alkalmazták a nadálvt is. A gutaütött vagy nagyon vérmes embert, továbbá a tUdőgyulladásos beteget piócázták,de alkalmazták minden más betegség ellen is, amit már semmilyen szerrel nem tudtak meggyógyítani. - A nadály fogása úgy történt,hogy kezükkel felkavarták a vizet s a feljövő piócákat kézzel kimeregették egy folyóvagy tóvízzel telt edénybe. Ugy is fogták, hogy az ember beleállt a vízbe s a lábába ragódzott nadályokat a hátukra hintett sóval szedte le. Álattal sohasem fogatták, mert hitük szerint az állatvértől elpus tul. A nagyobb, feketébb lunadályt gyógyításra nem használták, "mer az igen kegyetlen". (A piócát ma is alkalmazzák betegség ellen.) Az állatokkal*'''kapcsolatban kell szólnunk a szunyog-terj esztette maláriár ól. Hajdan, a nagy vizek idején a lakosság nyaranta sokat szenvedett ebben a betegségben. (A falu népének ma is tekintélyes ányada szenved maláriában nyáron.) Ez ellen a legkülönbözőbb szerekkel próbálkoztak, de hasztalanul. Leginkább tiszta,vegyitetlen ecetet, vagy pálinkás tejet ittak ellene. - A malária úgy elkínozta az embereket, hogy káromkodásként mondták valakinek tréfásan:"Kattogják a szád, mint a Bartus gagója"! A tekenőftsbéka emberi és állati orvosságul szolgált.Bzen a vidéken nem ették. A teknősbékát a mocsarakban fogták,de a gáti*® rétről is hoztak ide. B.I.80 éves öreg ember apjának házánál mindig volt teknősbékahéj, azt szükség esetén "kŐüccsönatta külső-belső szomszédnak"; az ember fájós torkát és a tehén megdagadt tőgyét egyaránt azzal ken ték meg. Az eleven teknőst moslékban tartották sertésvész ellen, "mer jóu, a sertésnek rulla enni a dög végett, akinek a disznának baja esett." 19 - A növényvilágban is bizonyára sok orvosságnak valót találtak a régi asszonyok, hiszen azt tartották: Füben-fában az orvosság . Kár, hogy özekre nem emlékeznek, csak azt tudják, hogy "Az égerfát a
