Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez
gyasszák. A nagy lapótya annál kiadósabb, mivel, mint tömött sütemény igen tápláló. A Mócföldön otthon készitett pogácsa már fehér lisztből készül, összetétele és keménysége a laskatésztáéval azonos, 2-3 ujjnyi vastagságú, 2 arasz átmérőjű lepénynek sütik ki a forró tűzhelyen. A hamutól megtisztított tűzhelyvégre helyezett lepényt papírral fedik le /valamikor papír helyett bizonyára valamilyen lapuval/, hogy a tetejébe húzott hamu és parázs ne mocskolja be a pogácsát. Máig szokásban van, hogy a katonafiúknak is pogácsát küldenek hazulról, mivel ez nem is száradt oly hamar és nem is penészedett meg. Ilyenkor a pogácsát több tojással és cukorral készítik, s így édes lesz, akárcsak a mézespogácsa. A mezőségi Rücsön is rendszeresen készítettek a románok pogácsát /"coca in jar 1 * = tészta parázsban/, egészen a század elejéig. Kenyeret rendszeresebben csak az ottani magyarok és a több búzát termelő románok fogyasztottak, a románok nagy többsége állandóan puliszkát evett és csupán kevés, hetente egyetlen kenyérre való búzalisztje jutott. Mivel azonban egyetlen kenyérért nem volt érdemes a kemencébe befűteni, ezért csak a tűzhelyre tett kőlapon süthető hatalmas lepényt készítettek. A vízzel és sóval összegyúrt, a laskatésztánál valamivel hígabb kelesztetlen tésztát a babszalma, kukoricacsutka vagy a legelőn lepedőben összegyűjtött szárított marhatrágya parazsával /itt kevés a fa/ fedték be, s kb. egy órai sütés után átsült a tészta. A tésztát sosem vágták, mindig csak törték, nehogy tippanós /inchioseaza/ legyen. Rendszerint pénteken /böjtös nap/ sütötték a kovásztalan tésztát, melyből még juthatott a következő napra is. Katonán e tésztát túrta in jarnak /pogácsa parázsban/ nevezik a román lakósok. A mezőségi Szék községben ezelőtt 60 évvel még készitett mónárpogácsát szintén laskatésztának meggyúrva, szabadtűzhelyen hamu alatt sütötték meg lepény formára. Neve esetleg arra utal, hogy ezt is jobbára a malomba járók sütötték alkalmilag. Az enyedvidéki Magyarlapádon is pénteki sütemény volt hamuban sült pogácsa . Az itteni református lakosság is megtartotta azt a szokást,hogy pénteken nem sütött kovászos, komlós tésztát.Ha közben mégis kifogyott a kenyér, ugy a szombati sütésig,kenyérpótlónak,a nyilt tűzhelyen búzalisztből, ritkábban málélisztből, sóval s vizzel összegyúrt cipónagyságú és formájú kemény tésztát sütöttek hamu alatt. A pogá-
