Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Kós Károly: Erdélyi adatok a pogácsa készítéséhez

csa kemény volt és hamvas, szenes, de mégis alkalmas volt arra, hogy "kihúzzák vele új sütésig vagy útra mégis volt Talami". A pogácsa idején, a múlt században, hígpalacsintát is még a Tordán készült, csempéTel ellátott füstfogójú tűzhelyre helyezett kőlapon sütötték, melyet előzőleg pálcára kötött rongy segítségével megzsíroztak. A Maros-Kisküküllő közti ózdon szapulással egybekötött nagymosáskor volt legutóbb még szokásos a pogácsa készítése, midőn nem volt idő a kenyérsütéshez és a nagymosás rendszerint péntekre is esvén, tilos volt a kenyérsütés. /A pénteki kenyérsütési tilalom egyébként a pénteknek kovásztalan kenyérrel való egykori megböjtölésével lehet kapcsolatban református falvainkban is./ Ilyenkor a liszt-víz keveréket, mint a laskatésztát, jól meggyúrták s két ujjnyi vastagságú kerek lepényt formáltak belőle, melyet az áthevült tűzhelyre helyeztek, honnan előzőleg a perjét elhúzták, mellyel aztán betakarták a pogácsát. Mire aztán a mosásnak vége volt, a pogácsa is jól átsült. A szilágysági Szeren és Bogdándon is egész a század végéig általánosan használt kenyérféle volt, a kovászos kenyér mellett a vízzel kevert búza- vagy málépogácsa

. A hozzá való lisztet gyakran kézi darálón őrölték, s a sátorkemencék a tűzhely jól kiforrósított majd a parázstól megsöpőrt részén. A 2-3 ujjnyi vastag lepényt tüzes hamu alatt sütötték meg. Bogdándon

5 a lepény bevetésére külön rövidnyelü sütőlapátot használtak, s hogy a hamu ne ragadjon a nyerstésztába, a lepény felületét bevetéskor szalmával megperzselték. A keményebb tésztából készült kelesztetlen kenyérfélék egy másik csoportját képezik azok,melyeket már kemencében sütnek ki, és amelyeknek anyaga is sokkal összetettebb az előbbiéknél.Azonban "pogácsa" elnevezésük,kelesztetlen voltuk,tartósságuk,alkalmi fogyasztásuk s közősségi - kultikus vonatkozásaik is utalnak ősiségükre,még ha idők folyamán ezek sütési módja egy specializálódott ipar, - pogácsások - kezén évszázadokon át sokat fejlődött is.Leglényegesebb különbségük a hamuban sült pogácsákkal szemben,hogy -mivel nagy tömegben állítják elő és fontos szerepet játszik a tetszetősség is -már kemencében sülnek. A multszázadban még Erdély majd minden forgalmasabb vásáros helyén voltak mézespogácsások, kik a vásárra jövő nép ?zámára a hosszú ideig tartó vásár tartama alatt helyben való elfogyasztásra és "vásárfia"-ként ajándékozásra szerelmeseknek, gyermekeknek nagy tömegben készítettek tápláló s ugyanakkor jelképes formájú, díszes kivitelezé-