Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Tárkány Szücs Ernő: Kőrösfői "örökségek" tulajdonjegyei

ifaöSPŐI MBflSJg TOLAJDONJBGYBI 1944 januárjában Kőrösfőn /Kolozs m./ Tegeztem gyűjtést és tanulmányoztam a község népi jogéletét. Meglepetés rolt számomra, hogy a lakosság a rét és az erdő nagy részét még akkor is közös tulajdonban használta és a termésűket évenként osztotta fel maga között. A felosztás 38 részre történt, mert - ahogy mondják - ebben a községben 38 telkes jobbágy szabadult fel 1848-ban, akiknek a leszármazói élik ma is a közös Tagyon hasznát. Egy-egy részt örökség

nek, vagy jogn

ak neveznek, amely megjelölések közül az első a jogosultság közjogi, a második pedig magánjogi, alanyi értelmét adja. Az örökségek száma nem alkalmazkodik a családok számához,mert egyből több család is részesül, hanem - ahogy egy nagyobb tanulmányomban majd kimutatni kíTanom - eredetét Tissza lehet rezetni történeti bizonyítékok alapján a sajátos erdélyi telekrendszerhez, az antique sessiőhoz, amely még a középkorban alakult ki s amelyet az 1643. éyi gyulafehérrári országgyűlés felújított és megérő sí tett. Ennek az ősi telekformának és a Tele kapcsolatos közös gazdálkodásnak a nyomai, maradTányai a XI. század közepéig áthúzódtak, toTábbéltek. A közös jaTak haszna élvezőinek, a 38 telek jogutódainak külön tulaj donj egye Tolt, amit főleg a kiosztás alkalmáral használtak fel.A tulaj don jegyek azokon a nyila

kon Toltak, amelyeket a kőrösfői úrbéri elnök, 1944ben Péter András Csapa egy iszákban őrzött. A "nyil" természetesen már elront fogalom, nempedig harci eszköz. Ezen fogalom alatt Kőrösfőn azokat a 7 centiméter hosszú, tégA kőrösfői nyilak és az iszák.