Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Sándor István: Sziklához láncolt Gergely

A nemzetközi folklorkutatásban e típusnak Hartmann von Aue verses regénye, a "Gregorius am Stein" adott nevet. Magyar előfordulásait számbavéve Katona Lajos egyik megjegyzéséből kell kiindulnunk, melyet Berze Nagy Jánosnak egyik Heves megyében, Besenyőteleken 1903 decemberében finger Jóska kovácstól hallott meséjéhez fűz: "Az Oedipus - és a Gregorius - monda érdekes változata." (MNGy IX. 577.1.) Az idézett szöveget/Daru János történetét/Honti J. a 931. sz. alá utalva "Ödipus" címen tartja nyílván s így olyan változatok közé utalja, amelyektói sajátos középkori elemeivel élesen eltér. (PFC.81.33.1.) Maga Berze Nagy János sem a Gregorius-tipus képviselőjeként kezeli Daru János történetét: tipuskatalógusa a történet különböző motívumaira való tekintettel őt különböző típusszám (554., 757., 762., 854«, 933.t.) alatt más-más vonatkozásban idézi. (Magyar népmesetipusok. Pécs 1957. II. 148 , 316 , 324-325 , 385 , 422 1.) Legfőbb motívumai, szerkezetének alapváza,mégis arra késztetik, hogy a 762. sz. alatt "Az elkergetett fiu" tipusát, mint uj típust mutassa be. "A/. Leány-anya fiu gyermekét, (esetleg mások miatt) anya a gyermekét elkergeti. B/. Ezt mások felnevelik, majd pápa lesz belőle. C/. Az anya fiát gyónás közben vagy más úton felismeri; bűnétől feloldozzák s meghal." Berze Nagy a 762. sz. alatt Daru János mellé Lechner László gyergyószentmiklósi gyűjtéséből odaállít még egy további történetet,amely asónban szintén túlmutat ezen az egyetlen, rögtönzésnek ható típusszámon s a 330., 725., 939. típusokkal is rokonságot mutat. (Cím nélkül. Tö. Nyr. 1879. 228-233.1.) Mindez annál sajátságosabb, mivel a jegyzetek tanúsága szerint Berze Nagy ismerni látszik a Gregorius am Stein ama népszerű változatát, amelyet a Gesta Romanorum is rögzít s mégsem ezzel hozza kapcsolatba a két,egyenként csak néhány motivumában párhuzamos szövegét. A bizonytalan tapogatózások a mesetipus meghatározása körül részben abból az egyszerű tényből következnek, hogy mind a besenyőtelki, mind a gyergyószentmiklósi szöveg erősen szétesőben,más mesék jellegzetes motívum- sorával kapcsolódva csak egy-egy hosszabb-rövidebb részében képviseli a Gregorius-tipust s a maga teljességében inkább invariáns, mint annak változata. De mint a tipus további változatai igazolják, vannak más okok is,amelyek a hazai mesekincsben e tipus határozott körvonalazását akadályozzák.