Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

tak. A káva két régét, a találkozási helyen levő lyukakon át huj tátott Takony szijjal összevarrták, ekkor a négy cöveket már kivehették, a káva köralaku maradt /9. ábra/. Amig a dob káváját hajlították, azalatt az idő alatt mások a dob többi alkotőré szét készitették. Az aq éayflu Kokuev sámán dobjához a két "in* számára szükséges fát —mint láttuk— vékonyabb törzsű jegenyefenyőből vágták ki. Ezt a félhasábot először fejszével faragták, majd amikor már elég vékony lett, akkor késsel tovább vékonyították mindaddig, amig a deszkalap két-három milliméteres lemez nem lett. Akkor azt a sávot késsel hoszszában kettéhasították. Először a kés hegyével vonalat húztak a vékony deszka közepén, hogy le ne térjenek majd, ha ketté akarják hasítani, utána a kés hegyével ketté vágták. Az egész munkát a sátor kemény földjén végezték,oda is fektették le a két elkészült vékony faháncsot. Andalaeva sámánnő dobjának két "inát" ugyanabből a fáből készitették, amelyből a kávát.Két csikót hasítottak le,a csíkok szélessége mintegy két ujjnyi volt. A karagasz sámánok készülő dobjának a fogantyúját /tutar Järä

/ 8. ábra A kára meghajlitása körben lerert cörekek köré kiTttlre vert cöyekek segítségével.