Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Diószegi Vilmos: A karagasz sámándob készítésmnódja

egy másik ember csinálta. A kerek hasábot először fejszével lenagyolta, vagyis deszkát faragott belőle, majd pedig késsel kiegyengette a megfelelő formára, azaz felső és alsó végére kiemelkedő csapot faragott, középen elvékonyította és hengeralakuvá faragta, felső téglalapalaku részében két, alsó téglalapalaku részébe pedig egy, esetleg két hosszúkás téglaalaku nyilast vágott. A felső két áttört nyilas fölé megtüzesített hegyes vasbottal /suBugäj

/ kerek lyukat furt. A két-két részből álló felső és alsó keresztbotot, vagyis a xuműndrúköt, meg a quturyat egy harmadik ember készítette. A hengeralaku fát baltával hosszában kettévágta, majd a két felet megint széthasította. A négy fadarabot először fejszével négyoldalú hasábbá nagyolta, majd pedig késsel tovább egyengette, végül a négy bot két-két végére megfelelő nagyságú kiemelkedő csapot /uju/ faragott. Ezután már a dob összeállításának a munkája következett. Egy olyan öreg ember végezte, aki jél értett ehhez. Először a két "int", vagyis keskeny háncsot erősítette rá a kávára: az egyiket végig fektette a földön, a káva egyik /a leendő dob alsó/ szélét ráhelyezte a végére,majd hüvelykujjával rászoritva a káva szélére, a kávát végig 9. ábra A káva meghajlitása négy fadarabbél álló szerkezet segitségével.