Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
változatát Veszprémben a szarvasmarhára, Göcsejben pedig a disznóra is alkalmazták, Szemerszky János névmagyarázatát teljesen elfogadhatónak lehet mondanunk."' 23 Szükségképpen szóvá kell tennem itt még azt, hogy Hankó Béla különös (de menthető, illetőleg érthető) módon járt el a magyar juh eredetének tisztázása közben. Egyrészt ugyanis annak a bizonyítására, hogy a magyar fajta juh Buffon állítása ellenére sem azonos a görög és krétai juhokkal, kiterjedt (és tegyük hozzá: eredményes) levelezést folytatott a görög és krétai szakemberekkel , - másrészt ugyanakkor a magyar juhot magyar rackajuh néven ismertette. A durvagyapjas (kevertgyapjas) racka (gracka) juh nevét az u— gyancsak durvagyapjas magyar juhra minden bizonnyal a gyapjúminőségük alapján, helytelenül vitték át a szakemberek. Mennyivel természetesebb és ki fogást alánabb lett volna és lenne, ha az ilyenféle gyapjúval híré juhokat nem az idegen eredetű (és eddig kellőképpen nem ismert jelentésű) racka összefoglald név elhagyásával kevertgyapjásóknak mondták volna és mondanák. Más juhainkat pedig ugyanakkor a gyapjúminőségük alapján pehelygyapjas , fésűs felszőrös stb. juh neveken lehetett volna és lehetne említeniük. 4. Marton Andor Torontál megyei egykori gazdasági egyesületi titkár az 1911. évben a régi Szerbia szomszédságában fekvő megyéje népies juhtenyésztésével foglalkozva a következőket írta: "Főként a szerb és román s kisebb arányokban a magyar gazdák űzik, és kizárólag raczkákat tenyésztenek."^ 0 Igy bizonyosra is lehet venni azt, hogy a racka nevű juhok az egykori Szerbiával,- mint közvetítővel - szomszédos helyeken terjedtek el leginkább, s tartották magukat legtovább. Ha ezt a juhfajtát görög eredetűnek valljuk, a leírás tekintetében Hankó Béla krétai és görög szakemberektől kapott tájékoztatására kell támaszkodnunk, s azt kell mondanunk, hogy köztük nem volt soha felálló, pödrött szarvú. A pásztorok azonban egy-két esetben ilyet mesterségesen előidéztek azzal,hogy a növekvő szarvakat összekötözték, felfelé növekedésre kényszerítették. S amennyiben ugyancsak Hankó Béla az "ősi magyar" juhfaj tárói beszélve azt mondta, hogy "minden más juhfajtának anyajuhai a domesztikáció folyamán elvesztették szarvaikat" a szarvelvesztést a görög iuhokra is szükségképpen vonatkoztatnunk kell. A görögországi raokát elterjedtségére való tekintettel feltét•
