Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
lentil ősi juhfajtának lehet mondanunk. Ha azonban egy régi magyar juhtenyésztés! könyret, - Pethe Fe renc könyvét - fellapozzuk, belőle azt is olvashatjuk, hogy a rackát mesterségesen, keresztezés rérén is létre lehet hozni. S ez annál érdekesebb ránk nézve, mert rele kapcsolatban a bánáti , - tehát az egykori Torontál megyei és ridéki - mesterséges kitenyésztésről ejt szót: "A Bánátban, s a környékén is ran - úgymond - egy odaillő tulajdon fajta juh, mely a Spanyol és Magyar fajta között való korts." Spanyol fajtának pedig a merinót tekintette az irő. 3 * Márton Andor éa Pethe Ferenc közlései megfelelnek a régi kéki juhászok tapasztalatának. Ezek a juhászok ugyanis azt mondották, hogy részben vették a rackákat, részben pedig az ideiglenes tartásra rett magyar juhaik a merinó kosokkal valő vétlen párosodásuk után szülték nekik. Kniezsa István a racka név magyarázataival kapcsolatban adott tájékoztatásában szóvá tette még azt, hogy a racka és az abból kialakított rackó szónak és névnek Cegléden az elfajzott és korcs, Baranyá ban pedig korcs és keverék az értelme. 02 Vancsisin János 54 éves nyíregyházi , Polyák-bokori juhász ugyancsak korcs értelemben használta előttem a racka juhnevet. Ezekhez - azt hiszem - nem kell kommentár. 5. Tiszadob 1820. évi jegyzőkönyvében a községben telelő oláh purzások kártételéről esett szó. Hankó Béla szerint pnrzsának , sőt curkánnak is az erdélyi "rackát •» nevezik. 34 A régi kéki juhászok szerint ez a juhfajta a merinó kos és a racka (gracka) anyajuh keresztezéséből is születhet. Hankó Béla a honfoglalás táji juhfajták kutatása közben arra az eredményre jutott, hogy a Kárpát-medencében élő avaroknak curkán-fóle juhuk volt. 35 Csallány Dezső múzeumigazgató (Nyíregyháza) arról Tájékoztatott, hogy a tiszántúli (s benne a szabolcsi) részeken a honfoglalás előtti avarság sírjaiban tömegesen fordulnak elő a nomadizáló életmód jellemzői: a lé és juh csontmaradványai. A magyar juhfajta tehát a magyarlakta területeken nem az őslakosoktól örökölt juhfajta. Azt a szintén nomád életmódot folytató (tehát juhtartó) magyaroknak kellett magukkal hozniok.Ennek a juhfajtának a későbbi túlsúlyra jutása miatt nem lehet kizárni azt a lehetőséget,