Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
rágcsáltak is, furulyáztak is. Nyáron már 4 órakor mozogtak a juhokkal. Amikor azonban nagy melegre volt kilátás, nem legeltettek hosszá ide ig.Nyolc-kilenc órakor felhagytak az állatok legeltetésével. Ha nem tették meg, az állatok maguk leálltak a legeléssel. Nem is indult el velük a legelón délutáni 3-4 óráig.Ezt a hosszantartó pihentető és kérődztető időt mondták tréfásan juhászdélnek. Ha a juhok a tanya közeiéhen legeltek,delelésre az akolba hajtották őket. Egyébként egy dombos helyen álltak meg velük. Ott a levegőnek mindig volt valamilyen járása. A régi vágású juhászok a napsütéses időben, szabadban való de— leltetéskor a juhokat nem engedték egy csomóba összeállni. Amint már mondottam is, a karikásuk hangjával szétugrasztották őket. Délutáni indítás alkalmával éjjeli 9-10 óráig ellegeltetgették az állatokat. Ha azonban a szúnyog sok volt (s ez rendszerint száraz időben esett meg), korábban leálltak. Megvárták, hogy a harmat a szú nyogok szárnyát lefogja , s akkor már késő éjszaka hajtották a juhokat pihenőre, lehetőleg az akolba. (Ezt a már érthetetlennek látszó legeltetéssel való leállást a szúnyogok belvízmentesítés előtti nagy számával lehet magyarázni. A gulyabeii marhák éjjeli szállása mellé ugyanabban az időben nedves gazzal csináltak tüzet, aminek a füstje elűzte a szúnyogokat. A község belterületén levő házak és istállók földjére pedig esteli csordabehajtáskor készítettek füstölőt a vérszomjas rovarok távoltartására.) Kinthálatásuk esetén léckék (rácsok) közé zárták az állatokat. A léckák fenyőlécekből készültek. A hosszúságuk többnyire öt, a szélességük pedig egy méter volt. Az ugar soványabb és magasabb részén éllel négyzet alakban állították össze.Az így kialakított kerítést ugyancsak léckának mondták. (Félreértés elkerülése végett a továbbiakban a rács alakú egyes léckákat csupán rács néven fogom említeni. A belőlük összeállított kerítés formájú léckának pedig meghagyom a lécka nevé t. ) Száz juhnak rendszerint nyolc rácsból készítettek léckát (kerítést), s e munka közben karókat vertek le melléjük a földbe. A kvadrátnak is mondott négyzetalaknak így 100 négyszögméter volt a területe. A karók akácfából készültek. Hosszúságuk 130-140 centiméter volt. A rácsokat előbb rekettyegúzzsal . majd madzaggal vagy dróttal kötötték a karókhoz. Ha a léckába a juhokat be akarták hajtani, az egyik rácsot
