Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

tatásával) szétugrasztották őket. A cangák fejese alkalmával is inkább csak mutogatták az állatoknak. Legföljebb rájuk-rájuk legyintettek velük. A juhászok a farkasveszély elmúlásában nehezen hittek. A nagy fehér juhászkutyájukat azért egy ideig még a nyáj körül tartogatták. Amikor azonban már bizonyosakká lettek a dologban, az udvarukon hagyták, s ott házőrzőként mentegették. A birketartással azonban meghonosodtak Kéken a pulik

. Furcsa teremtések voltak azok. Paci (kicsi) "pucos

" aprószőrú állatok. Többnyire feketék voltak. Ritkán akadt köztük szürke, tarka, vagy fehér. Hegyes fülük volt. A juhászok eleinte rossz időben a bundájuk felkötött aljában hordták. Okos jószágok voltak.Enyhes időben a gazdák bátran kocsmázhattak felőlük. Megmondták nekik: Itt meg itt álltok. - Azon a vonalon tul nem engedték a juhokat. Kéken ez a kutyafajta hamarosan korccsá vált. Kétségtelenül erősebb lett, de butább is. A juhnyáj vezetésére két vezérürüt tanítottak be. Ezeket a nyájban elöljáró toklyó-ürük közül választották ki. A tanítás nagy üggyel-bajjal ment végbe. A bot is nem egyszer csattogott a hátukon. A két ürü nyakára egy-egy kolompot csatoltak. Ezek onnan a használati idejük alatt le nem kerültek. Az ttrük a juhász Előre

! kiáltására párba álltak, s irányítás alatt útnak indultak.A kolomppal vagy pergővel ellátott juhok a zajra ugyancsak dtnak indultak. Amelyik juh még akkor sem mozdult, azt a pulik csevegése vagy a juhászbotok csörgése vagy csattogása ugrasztotta fel. Tőth Istvánnál a juhnyájat tavasszal 7-8 óra tájban indították ki a legelőre. Délután 6-7 óráig voltak kint vele. Ha rossz idő volt, az akolba behajtották. Júniusban azonban már a káros pókhálós harmat miatt délelőtti 9 óráig ki nem engedték. Féltek az állatok felfúvódásától. A pókhálós harmatot éppen ezért akasztófahumorral mondták mézharmatnak is. (Nem tévesztendő össze ez a vénasszonyok nyarabeli pókhálós harmattal, amelyet már ártalmatlannak láttak.) Az idősebb juhászok egyébként is nagy figyelemmel voltak a juhokra. Legeltetés közben nézegették, vajon nincs-e baja valamelyiküknek? Nem bágyadt-e?Nem bőgi-e a fiát valamelyik teletőgyű anyajuh? Nem maradt-e el a legelő valamelyik része lerágatlanul? Nem ment-e a tilosba egyik-másik juh? S ahol kellett, igazította őket. A fiatalabb emberek felületesebbek voltak. Az ilyenek már fa-