Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

a farkakat meghagyták volna, a trágyájuktól az kotroncossá (bojtossá) rált volna, Ami - tekintve az anyajuhok hátulról való fejési módját, részben akadályozta volna a fejést, - részben trágyássá tette volna a fejő kezét, s végeredményben a tejet is. k farokvágást ugyancsak két ember végezte. A segéd az állatot megintcsak egy asztalra ültette. Bal kezével elfogta a hátulsó lábát. Jobb kezével marokra fogta a bárány farka tövét. A mester a segéd markán kivül kitapogatta az izt (izületet). Azon átvágta a farkat.Amelyik bárány sebéből csepegett a vér,annak a farkavégét madzaggal elkötötte. Másnapra így elállt a vérzése. Akkor a madzagot kibontotta vagy átvágta. A bárányokat az elválasztásuk után egy-egy jó kaszálón etetgették. A többi juhot ugyanabban az időtájban az ugaron legeltetgettók. A bárányok azonban a fűhöz valami pótlékot (tengeridarát, szálastakarmányt stb.) is kaptak. Azt a többi juh távollétében az akol udvarán váluból (vályúból) vagy pedig rácsból etették velük. Azért az udvart bárányudvarnak is mondták. A bárányokat másfél hónapi különélés után a nyájhoz csapták. Akkorra azok már leszoktak a szopásról. Tóth István "homoki" földje nem kizárólagosan homokföld (homoktalaj ) volt. Került abban jócskán vályogföld is. (Szikes azonban csak néhány négyszögölnyi volt benne.) Nem is csak szántó volt az. Akadt benne kaszáló is. Ezt a földet különben három fordulóban használta. Ezeknek a fordulóknak az egyikén őszi gabonát, a másikán pedig tavaszi kapásnövényeket termelt. Az ugarnak mondott vetetlen, harmadik részén a juhokat járatta. A juhász a juhok körüli teendőket a bojtárjával végezts. A juhok lába elkapására, - s így maguknak a juhoknak a megfogárása - már mind a két alkalmazottnak volt kampós botja.(Ez a kézbeli a merinó juhval egy időben került be Kékre.) A bot kampója előbb csak vasból készült. Csörgője (zörgője) sem volt.Az 1890-es években azonban már rézből való is akadt mellette. S ez már jobbára csörgős is volt. Ezzel a kihajtás alkalmával a késedelmes állatokat ijesztgették. Ezek mellett a régi vágású juhászoknak és bojtároknak karikás ostoruk is volt. Nem arra való volt ez, hogy az állatokat üssék vele. Csak az ijesztgetésükre használták. Ha nyáron, a nagy melegben a juhok összebújtak,- hogy fel ne főijének - az ostorok csergetésével (pattog—