Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
ján ) engedték. Az anyajuhok a felüzetésüktől számított öt hónapra ellettek. Volt úgy,hogy elles közben egy-egy anyajuh vagy egy kis bárány elpusztult. Ilyenkor az élvemaradt kis bárányra és anyára egy-egy mos tohát kényszeritettek. A kis bárány készen volt a cserére. Az anyajuh már nehezebben adta rá magát. De pálcával csak rákényszerítették. Kéthárom hét alatt így elvállaltatták: A juhot a kis bárányhoz hozzászoktatták. Az ilyen anyát esetleg kolomppal jegyezték meg.A kis báránynak magának nevet adtak. Melyiknek fiú-, melyiknek lánynevet, ahogy illett a nemük után. S ha ennek vagy annak a nevét elkiáltották, menten jelentkezett. A bárány nélkül maradt anyajuhra néha az ikerbárányok közül választottak mostohát. Az ilyen kezes bárányokon kivül még csak a nagy kosok és vezé?ürük kaptak személynevet. Természetesen csak fiunevet.De ezek már csak nagy korukban jutottak névhez. Más juhok ritkán érték ezt el. És az ezeknek adott nevek már nem is személynevek voltak.Bizonyos sajátságuk, különlegességük alapján nevezték el valamennyijét. Amelyik hátuljárt, azt Kullógónak , amelyik ravasz volt, azt Sullógónak , amelyik kivált a csapatból, azt Bitangnak nevezték el. És így tovább. A kis bárányokat rendszerint hat hétig szoptattatták. Elválasztásuk előtt egy-egy "kis" tengeridarát adtak nekik. A tenyésztésre jónak nem látott kosbárányokat nagypénteken herélték ki. Ugyanezen időtájen csonkították meg a jerkebárányok és a leendő tenyészkosok (nagy kosok) farkát is. Ezt a munkát, mint azt, általában a juhászok végezték rajtuk. A heréié snél egyik volt a mester , másik a segéd j e . E műtétet egy asztalon végezték. A segéd a kosbárányt az asztalra helyezte. Bgyegy oldalon levő két-két lábát a markával összefogta. Az asztalra ültette. A mester a bárány herezacskója végét (bőre végét) megfogta, s egy éles késsel levágta. Majd a kezével a heréket a zacskóból kinyomta. A fogával megfogta, teljesen kihúzta, és kiszakította. A csokiból (himvesszőjéből) a vizeletet kifejte. Ezek után a mester segédje a bárányt elengedte. Aznap délután és a kővetkező napon az állatokat átnézték. Amelyik húzta a lábát, azt megfogták. Ha alvadt vér volt nála, attól megszabadították. A farokvágást a kosoknál azért csinálták, hogy termetesebbnek lássák őket. A jerkéknél pedig azért, hogy cangává (fejőssé) vallásukkal a fejésüket könnyebben és tisztábban el tudják végezni. Ha ugyanis
