Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
a juhok megrázták magukat, s a hó lehullt róluk. Nem olvadt meg rajtuk, s nem szivárgott le a bőrükön, mint az a magyar juhoknál történni szokott. Ezek a juhok a birkék voltak. Mondták különben ezeket birkáknak is, - német juhoknak is meg idegen juhoknak is. iz urak azonban csak merlnóknak nevezték. Tóth János a Nyírségből , - Karászbői - vette őket.^ A kékiek fehérnek mondták ezt a juhfajtát. Megjegyezték azonban, hogy a következő években vélt ve került köztük fekete is. Ez rendesen olyan kos után esett (született), amelyiknek fekete folt volt a nyelvén. Általában sik fejűnek (sima fejűnek) mondták. Sző nélkül azonban azt sem hagyták, hogy sok volt köztük a suta ( szarvatlan). Emellett hos8Zű farkúnak is mondták. A birkét a takarmány tekintetében igényesebbnek látták a magyar juhnál. Viszont a magyar juhot a kint járásra (időállásra) nézve kényesebbnek tartották a birkénél. Ezzel azonban egyelőre még nem tettek nagyobb próbát Kéken. Tóth János kellemetlen időben még ezt a juhfajtát is a hodályában és az aklában őriztette. A juhász kommenciós juhai közt azonban akadtak magyar juhok is. Sőt már kerültek rackák is. (A kéki juhászok ezt a két juhfajtát élesen megkülönböztették.) Azokat és ezeket a bőrük miatt tartották. Hat juh bőréből egy takaros juhászbunda kitelt. Az ilyen juhokat a deb receni vásárokon vették a juhászok. A színük többnyire fehér volt. A magyar juhokről szemtanuk tájékoztatásai nyomán már szóltam. A rackákról ugyancsak az ő felvilágosításaik alapján fogok itt beszélni. Az utóbbiakat sajátságosan mondták grackáknak ia. (Igy Minya Ferenc is! ) A régi kéki juhászok szerint nem mások voltak ezek, mint a magyar juhoknak és a birkéknek az ivadékai. Erről akkor győződtek meg, amikor a juhaik közt a bundás bőrük miatt tartott nőstény magyar juhok a kos-birkékkel párosodtak.Ilyenkor a magyar juhok rackákat (gráciákat!) ellettek. Ezek, mint bárányok pelyhesek voltak. Később lettek durva szőrűek.(Ilyenkor azonban a szőrük mellett pehely is csak került náluk.) A szőr rajtuk már különböző nagyságéra is nőtt. És hegyesre is ment ki. De ugyanúgy csüngött rajtuk, mint a magyar juhokon. Ez sem takarta a juhok hátát. Zsíros sem volt. Igy ebbe is belefolyt az eső. Nem is nagyon állták a juhok az esős hideg időt: akár a magyar juhok.
