Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
A rackák kosai, - mint a birkákéi - csigás szarvűak, az anyái pedig, - akárcsak a birkákéi - túlnyomó* részben suták voltak. (Százalékszámban 7-8-ra rúghatott köztük a szarvas anyák száma. Ezeknek a szarva azonban igen rövid és gyenge növésű volt.) A nőstény rackák kos birkékkel valő véletlen párosodása megintcsak különös eredménnyel járt. Az így megtermékenyedett rackák purzsabárányokat ellettek. Ezek a bárányok szintén szőrösek voltak. Ha történetesen fekete volt a színük, már báránykorukban leölték őket, és a bőrüket kabát- gallémak felhasználták. A fehér bárányok szőrében jól látszott a ku tyaszóra sség . Sima volt. Csak a vége volt göndörödött . A nagyiapurzsák hátán és combján pedig rackás lett a szőr. Az elejükön és a derekukon azonban már gyapjassá vált. A szövetgyár nem szerette az ilyen anyagot. A gubakészítéshez tudták csak felhasználni. Akinek purzsája volt, igyekezett tőle minél előbb megszabadulni. A juh kosának a szarva méginkább elütött a magyar juh kosáétól. Az anyajuhénál pedig ugyanaz alig volt 5—6 százalékban, az is korcs volt. Tóth János örökösei közül egyedül az István nevű fia tartott juhot. Ez a juh ugyancsak a birke volt. Az örökösök 1880-as évekbeli osztozkodása alkalmával az apa kormoly-tanyai juhhodálya és sátorostanyai juhakla a juhot nemtartó fitestvérnek jutott. Tóth István így elhatározta a juhtartása átszervezését. A juhainak csak a homoki birtokrészén készíttetett aklot. És itt mutatta ki a legelőjüket. Az akol építtetése során alkalmazkodott a változott helyi viszonyokhoz.Az ármentesítés és belvíz szabályozás révén a Bét kiszáradt, s róla a nádasok kevés kivétellel kiirtódtak. Ezzel a farkasok búvóhelyei, - lehet mondani - megsemmisítődtek, s a vérszomjas állatok így elmaradoztak. Tóth István erre való tekintettel már szabadeleiú görbe aklot építtetett.Az akol az északi és a nyugati oldalon volt csak fallal ellátva. A déli és a keleti oldalon pedig nyitottan ( fal nélkül ) maradt. Ennek az akolnak, - akár Tóth János juhhodályának ős aklának, - padlása nem volt.> A nyitott részei előtt azonban már deszkával egy kifutó udvart is kerítettek, s a kerítésen a trágyahordó szekerek forgásának a könnyítésére kapukat is készítettek. A birke ez időbeli tenyésztésére nézve a következő adatokat gyűjtöttem össze: A juhok korát, nemét, szervi elváltozását és haszonvételét az állatok nevében is kifejezésre juttatgatták : 1. Kis bárány : A szopés
