Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
A nagyapja, Minva György Papp Imrének volt a juhásza. A juhok náluk akolban tanyáztak. Papp Imre nem nagyon adott nekik enni. Azért a juhász lopyást mások földjén is legeltetgette. A juhok féltek az idegenektől. Ha kárban voltak, nem lehetett .'őket behajtani. Amikor a bogdányiak a tengerijükben körülfogták, a, juhok nekik rontottak, s azt az embert, aki eléjük került, legázolták. Meg sem álltak az aklukig. Mellettük nem lehetett tüzet rakni, mert ugyancsak hazafutottak. 5 Minya György a juhoknak sokszor a magáéból is adott enni. A felnyűtt paszulyát is odaadta nekik. Amikor már nem bírta nézni az állatok sajtolását (éheztetését ) berontott a gazdája udvarára, s a parádés lovakat (kocsiban járó lovakat) vasvillával megszűrkálta: mert szerinte azok ették meg a jő szénát a juhai tói. Betegen ment haza. Nem is soká élt. Azt azonban még megérte, hogy Papp Imre a juhokat a kurta gubás tótoknak eladta. Amikor a vevők értük jöttek, nem tudták elhajtani. Háromszor is hiába próbálkoztak meg az elhajtásukkal . Amikor az ágyban fekvő Minya György tudomást vett róla, azt mondta, hogy hajtsák a juhokat az ablakához, hadd nézze még őket egy kicsit. Hogy megnézte, szólt a feleségének: vegyen le a mestergerenda végéről egy kis port, csapja a juhok közé, akkor elmennek . Ugy is történt. Mert Minya György tudós ember volt. Papp Imre juhászának egyébként a teherhordásra még szamara volt. Azt talyigába járatta. A kisebb gazdák (volt jobbágyok) általában az 1863. évi nagy szárazság alkalmával jutottak juhokhoz. - Megszaladt akkor az Alföld. - idézte a Nyíregyházáról Kékre származó, ma is élő, 86 éves Virág József az apja szavait, - elvesztegette a juhait. Feles telelésre odaadta a rétközieknek, köztük a kékieknek. Ennek az volt a magyarázata, hogy az "alföldi " ( síkvidéki ) keményebb talajokon levő rétekről a víz elapadt, s rajtuk a gaz buján felnőtt. A rétkőziek így fölös mennyiségben vághatták, s adhatták azt a tartásra vállalt juhoknak. A kéki feles telelésre vállalt juhok megintcsak magyar juhok voltak. A községben tartatlan fákból ( fűzből és nyárból ), meg nádból, hevenyészve készített akiokban helyezték el őket. A rétenvágott gazon tartották ki valamennyiüket. A juhtartáshoz nem szokott kéki gazdák azonban igyekeztek az osztályrészükön minél előbb túladni. Az idegenkedésük nem volt egészen
