Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben
indokolatlan. A futd vizek ( gyorsan jövő és menő tiszai árvizek ) és a farkascsordák kockázatossá tették a juhtartást. Kevesen adták rá a fejüket. 6 Ide azonban aár az emlékezet is felért. Borsi Dániel eligazítom tudott lenni ebben a régiségben: Szerinte az 1876. érben Kéken egy szegényből lett nagygazda - Tóth János - tartott juhot, tfgy ealékezett, hogy volt ennek vagy ezer juha. Magyar juhoknak mondták. Izek fehérek ragy pedig örvös nya knak voltak, utóbbiak az előbbiektől csak a nyakuk tetejére , a pofájukra és az első lábukra nézve különböztek. A juhok ezeken a helyeken szürkék voltak.A szór (aert ezeknek a juhoknak csak szőrük volt) a fehérnél és az örvös nyakúnál egyformán hosszú és göndör volt. A jó erőben levő juhon áltáljában araszosra nőtt. Az ilyennek a hasa alatt nem lehetett átlátni. De a satnyák olyanok voltak, nint egy-egy göngyöl csepÚ : csapsott és rossz. A juhok szarva nagy,fennálló és sodró s volt. Az anyajuhok is ilyen szarvúak voltak. Tóth János juha azonban egytől-egyig szép volt. Ha a szél fújta, váltig libegtette is. Aaikor aeg a juhok aentek, úgy lógázódott a szőrük, mint a fejércseléd előtt a ruha. Az ilyen állatok kényesek is voltak: A csávától (sártól ) nagyon kellett őrizni őket. Tóth János nea is nagyon hajtogattatta. Téli időszakban a rétközi részi Koraoly-tanyáján tartotta.Ott egy seggenflló hodályban őriztette. 7 Nappal sea engedte ki. Kőt nagy juhászkutya volt a hodály körül. Fehérek voltak. Nyakuk vasörrös. A környéken szaglásztak. A farkasról híradással roltak. Akkor az emberek villára, puskára kaptak. A farkasölő kutyákat juhterelésre nea használták. A pulikat pedig akkor Kéken hírből sem ismerték. A Komoly-tanya a község Tiszafelőli oldalán, - a Biten - feküdt. A Komoly nevfl hely tulajdonképpen sziget rolt. Sár, TÍZ környékezte. Ezen a helyen nem másért, - csak a szénájáért tartotta a juhokat Tóth János. Az itt temett. Itt is hordódott össze. Ha Tóth János a rizek apadásárai, a juhokat április régén május eleién a Sátoros-dttlóbo , nyári legelőre hajtatta, a falu (község) mindig sárban rolt. Olyankor sárosak is lettek. Jóvélvén csak a szarvukról ismertek rájuk. A Sátoros már a Nyírhez (Nyírséghez ) tartozott és tartozik. Homokos hely.
