Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Nyárády Mihály: Fajtaváltozás a kéki juhtenyésztésben

FAJTA VÁLTOZÁS A KÉKI JUHTENYÉSZTÉSBEN. léknek, - ennek a Szabolcs-Szatmár megyei, rétközi kis községnek -a júttartásáról egyetlen régi kéziratos adatom került. Eszerint az 1802/1803. adóévben egy adófizetőt (jobbágyot) a tíz juha után 40 krajcár adóval róttak meg. Amennyiben a kéki adófizetőknél mondott idő táján a tehén

, az ökör

, a tinó

, a ló éa a sertés mellett a méh is állandó adótárgy volt, a juhnak is állandó adótárgynak kellett lennie. A juh adótételének a kivételes alkalmazása tehát az adózók juhtartásának a kivételességét, időlegességet jelentette.

2 A község juhkosár jelentésű régi Nádkosár helynevét sem lehet ennek a ténynek a cáfolására felhasználni. A farkascsordák téli időszaki garázdálkodásai (

pusztításai

) miatt ugyanis egyetlen adófizetőnek célszerűtlen, sőt ésszerűtlen is lett volna a kevés számú juhát egy odaadó felügyeletet kívánó külterületi gyenge nádépítménybe beszállásolni. Nem is beszélve arról, hogy a község egykori nyomásos (

legelóváltó

) gazdálkodási módja mellett egyetlen adófizetőnek lehetetlen is lett volna a juhkosarát a nyomás (legeltetés) idejében közös használatban álló külterületen felépítenie. Ez ellen a közbirtokosság a legerélyesebben tiltakozott volna.

3 A Hádkosár nevű helynek és a rajta levő építménynek tehát csak olyan ember lehetett a gazdája, aki adót nem fizetett, és akinek a külterületen saját földje volt. Néhai Borsi Dániel, néh;-;i Minya Ferenc és néhai Varga József tíz évvel ezelőtt még meg tudták mondani ennek az embernek a nevét. Szerintük egy birtokos nemes, Papp Imre volt a juhtartó ember.* Emellett azonban nevezettek el tudták mondani nekem még azt is, hogy Papp Imrének magyar juhai voltak. És hogy ezeket télen át a mai cigányvég-tájéki földjén levő nádfalas juhkosarában tartotta. A farkasok pedig a juhkosár alját időnként kivájták, s ilyenkor a juhok közt szörnyű pusztítást vittek véghez. Kassai (Minva) Józseftől néhány hónappal ezelőtt még ki tudtam egészíteni a kéki öregek ide vonatkozó adatait: