Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén
bit szerint amelliken nincs kereszt, abba a tejen nem gyün fő a föl. Ennek a gyürit hasonlóan a többi fazékfélékhez zöld vagy barna mázzal mátották. A mázas tejesfaziék meg rolt öntve piroBfüóddé és leföcskendezve. Másik nagy cikkcsoportja volt a somogyi kereskedelemnek a korsófélék csoportja. Ebben megkülönböztetünk vizeskorsut , amely paraszt , vagyis teljesen mázatlan, vagy pedig mázolom volt, ami kívül mázzal volt bevonva. Alakjára nézve ezek a korsók ugyancsak kétfélék: kerekszájú, vagyis kerekszán -, melynek a szájrészén c~ak a három njjal benyomott és a fazékfélék mindegyikén is megtalálható, de alig észrevehető kis csnp volt és a csnposkorsú , melynek szájrésze elől a füllel szemben fölül összenyomva kerek külön kis kiöntőcső-vagy csőrrészt alkotott. Mindkét fajta korsó, - mázas és mázatlan kivitelében - nyakán és hasán meg volt hnzva széles csikókban fehér és pirosfüödde váltakozva széles és szfikebb csikókban, utána pedig a fakéssel csigavonalban, ugyancsak a korsófélék csoportjába tartozik az asztali kor su, vagy csapos korsu is (nevezik csap alá valu korsunak is) és ennek nagyobb változata: a boroskorsu . A csapos korsu ugyancsak meg volt öntve pirossal, majd a későbbiek folyamán nyakrésze, mely az agyag természetes szinében volt rendszerint meg lett mátvó fehérrel. Díszítésül néha a fehérrel való leföcskendezist használták. A nagyobb boroskorsukból rendszerint nem vittek nagyobb mennyiséget, esetleg egy-két darabot, csak akkor, ha bortermő vidékre mentek, az ottani ismerősöknek. Ez is rendszerint már külön kérésre történt, tehát nem nagyon számíthatók a somogyi edények közé, inkább a külön megrendelésekhez sorolandók. Érdemes megemlíteni, hogy a csapos kórsuk cseréje bortermő vidékeken egy szer töltve borral tőrtént, amiből persze sokszor kettő is lettjeképpen ha szép volt a korsó. Ez szolgáltatta a kedvet a további árusításhoz, reklámcsináláshoz. A korsókhoz tartozik még a bugyiga vagy bugyoga is, melynek jellegzetes szúk, tornyos szája eléggé ismeretes ós amelyet a kengye- lin vagy fül in elhelyezett szopókáról csöcsö skorsu . vagy csecseskorsu néven is emlegetnek, bár véleményem szerint a nyilas nem annyira a kiürítés mint inkább a megtöltés célját szolgálja, hogy azon távozva a levegő,merítésnél a száján gyorsabban tudjon befolyni a víz. Ez ugyancsak mázatlan és kívül mázas kivitelben készült, leginkább disztélén csak a fül ragasztási helyén és felületén agyagból rárakott gombokkal díszített volt, csak a későbbiekben, a vásározó fazekasság hatására
