Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén
terjedt el a peazllvel , aajd gurgulával festett díszítés. Itt kell aég megemlít énen, hogy a vízmerítéare használt korsófélék füle gömbölyű rolt, valószínűleg azért, hogy a morítőhorgon a korsó könnyebb elfordulását lehetővé tegye. Ezt tapasztalhatjuk a szá- jaskorsu , csuprőskor an és bngyogánál , mig a boroskorsu és a csapőskor én füle, mivel rendeltetése azt nem kívánta meg, hasonlóan a többi készített fuies edényekhez, lapos volt. Másik általános cikk volt a somogyi kereskedelemben a tepsi , vagy tepse is. Ezt mindig belül, a fenéken körbefutó pemzlivel húzott fehér csíkkal, benne színes hullámvonallal, vagy körbefutó cakkokkal díszítették, sárga, zöld, vagy barna mázzal mázolva. Kivételt ezalől csak a Muramelléki horvátajkú lakosság részére szállított tepsik képeztek, ahol Vass József kakas szerint "nem vettik aeg a aázoloaat.aer a para8ztbu a kukoricaaáll lobban kflgyüött. w Ugyancsak majdnem minden útvonalon vették -a tálokat , klstálo- kat , tányérokat , Bicsak Pál mondja, hogy Garabonc környékén sokat kértek téle tarkelli átitat , amiról jó darabig azt sem. tudta, hogy mi. 1 sporheltea . vagy szélesfenekü faziék csak a 9oo-as évek után jött divatba, azonban kisebb bögréket, amiket pohárnak neveztek, széles, és szflkfenekű formában már korábban ia készítették és szállítottak le Somogyba. Amint az elébb leírtakból kitűnik, inkább az anyagazerű, kevés munkával járó díszítéseket alkalmazták a Somogyra vitt edényeken.Azonban az edények korongoláaára igen nagy gondot fordítottak még a Somogyra járó fazekasok ia. Lenézték azt, aki nem tudott szép vékony edényt korongozni, szép formájút készíteni, s főképp aki nem tudta, vagy nem szépen tudta az edényt kttfogatnyi . Ez volt a mesterségbeli tudás egyik fő fokmérője és általános az a közlés, hogy régen az az edin. me lik nem vuót küfogatva nem ia számított edínnek. Bz a ktifogatáa abból állt, hogy a kikorongozott edényt a f akié süli B utolsó szakaasábaa a fakéa megfelelő tartásával harántirányú apró recézéssel látta el,aely a gyu- ritól majdnem a fenekiig a forgásiránnyal ellentétben rézsútosan lefelé halad. Tehát a nyuój tás után, amikor a fakiéssel az edény oldaláról kétszer fölfelé haladva a nedves iszapos részt, a mecseket ,vagy szakot eltávolította, a fakiést ugy tartotta, mint az esztergályos as esztergakést élével a forgásiránnyal szemben. Ezután a fakés élét megfordítja és a forgás iránya felé tartva rézsútosan fölülről haladva vele le felé , mintegy elsimítva ezáltal az edény felületét, közben a korongot
