Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén

közlése szerint 4o-45-szőr tette meg a somogyi utat

, persze nagyrészt gyalog,mert a legtöbb fuvaros nem szívesen vette, ha a fazekas is felült a kocsira mondván: úgyis elég a luaknak a teré.a gerencsiér gyalog is e tud mennyi! Persze a kocsisnak fent kellett ülni,mert másképp nem látta jól az utat, na meg a lovas tekintély is megkívánta. Persze este kifogáskor, etetéskor, meg reggel befogáskor etetés-itatáskor egyik ld a gerencséré, - mondta -, már tudniillik,hogy a munkát elvégezze vele, s neki csak egy lóra legyen gondja. A későbbi időben már a fazekasok egy része nem állt rá erre és nem volt hajlandó a segédkocsis szerepét is betölteni. Természetesen az edényfajtáknál is vidékenként más-más volt az igény. Annyiban megegyezett, hogy a Somogyba vitt edények főképpen fazékfélékből tevődtek össze, általában dísztelenek, vagy egyszerűen díszítettek voltak, a fazekasok éppen az előzőkben leírtak alapján igyekeztek minél kevesebb és értéktelenebb anyagot felhasználni, tehát kevés festéket, kevés mázat. Az edény alapanyagára, az agyagra is kevesebb gondot fordítottak, nem válogatták meg olyan nagy gondossággal, mint a vásárokra, vagy pláne rendelésre késztilt edényekhez,és felhasználták a legközelebb eső, legkönnyebben kitermelhető agyagokat. Somogyba vittek: sztikfenekü vagy parasztfaziékat

.ami vagy teljesen mázatlan, vagy belül sárga mázzal ^s a gyürén barna vagy zöld mázzal; vagy pedig belül is mázatlan fazéknak a gyürét mátották meg zöld vagy barna mázzal. Vittek savanyitus faziékat

. ami a parasztfazi- éknál nagyobb (parasztfazék = 4-5 1, savanyítósfazék « 8-lo 1.) méretben készült, néha a gyűrő alatt egy abrincs vagy abroncs is volt.Ezeknek is rendszerint csak a belseje volt sárga és a gyűrő zöld vagy barna mázas. A későbbiek folyamán az egészet kívül zöld mázzal mázolták. Vittek még abroncsos vagy abrincses (mindkét elnevezés használatos)fazekakat is. Az ilyenek 15 literen felül egészen 3o-5o literig készültek, az oldalán 3-5 abronccsal, teljesen mázas kivitelben. Ezen fazékféleségeknek Bicsak Pál bátyánk és édesapám szerint is, főleg ősszel savanyítás idején, disznóölések előtt fő piaca Zselicség (KaposvárSzigetvár között) volt. Vittek Somogyba, s ez tette a kocsirakomány legnagyobb részét, tejesfaziékat is. Ez eleinte fül nélkül is készült, később már csak füleset készítettek. Volt amelyik csak belül volt mázas, ez kivül fe- hier füöddel meg vuot húzva pemzlive meg fakiésse két helyen, sőt a nyakára ugyancsak pemzlivel kereszteket mázoltak, mivel a babonás nép-