Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén
E nagylétszámú fazekasmühelyben azonban nem folyt állandóan munka, mivel a legtöbbjének kis gazdasága is volt. Ahogy azt Vass József (kakas) 68 éves veleméri fazekas elmondja: "Veleméren abba az tt- dübe mindegyik fazokas gazdálkodott,csak az Anta* Jóskáná' ment nagy ba a munka, óko még öten is duógoztak. " Ugyanez volt a helyzet a másik falukban is, a fazekasok zöme csak az ószi, téli, tavaszi időszakban dolgozott műhelyében, a nyári nagy munkák idején kimentek a családnak segíteni a gazdaságba. De megfigyelhető az is, hogy az egész fazekasság munkájára, készítményeire mennyire rányomta bélyegét a piac alakulása. Az értékesítés, és ebből következőleg a munka és a készítmények minősége szerint környékünk fazekassága három csoportra osztható: 1/ a Somogyban faluzó ("Somogy" alatt népünk Zala, Somogy vármegye területét, sőt Tolna és Baranya megyék egy kis részét is értette, melyet edényeink gabonacsere kereskedelemmel való értékesítése közben bejárt 2/ a főképp vásárokra járó és 3/ a külön megrendelésre dolgozó fazekasok munkáira. Természetesen ez a csoportokra tagolás nem járt együtt merev személyi elkülönüléssel, mert a somogyi cserekereskedelemben mindegyik fazekas kivétel nélkül részt vett, viszont olyan fazekas sem volt, aki kizárólag külön megrendelésre dolgozott volna, tehát a csoportosítás azt jelenti csupán, hogy a faluzó fazekasok nagyrésze majdnem kizárólag csere útján értékesítette árúját, vásárokra alig, vagy egyáltalán nem járt.A másik rész viszont főképpen a vásárokat látogatta és évenként esetleg kétszer háromszor látogatott el mintegy megnézni a cserepiacot. Ebből a két különböző értékesítő, és ezáltal különböző termelő módszerrel dolgozó fazekascsoportbői a legnagyobb tudású, legügyesebb fazekasokat alkalomszerűen külön megrendeléssel keresték fel. Az igy készített edényeket azután különös gonddal, az átlagos edényeknél sokkal csinosabb kivitelben, díszesebben készítették el. Tehát valójában nem a fazekasok, hanem készítményeik különböztethető meg a fenti csoportosítás szerint és nyilvánvaló, hogy aki főképp vásárokra dolgozott, ahol a vásárlói igényesebbek voltak, mint a somogyi utakon, az egy-két somogyi útja alkalmával is szebb edényt vitt le, ezáltal állandóan nőtt az ottani közönség igénye is és egyre szebb árút követelt meg a falusé fazekasoktól. A somogyi kereskedelmet a fazekas, mivel fogatja a legtöbbjének nem volt,a falu lovasgazdáival közösen bonyolította le. Igy kialakult a somogyi fuvarosok jellegzetes csoportja, mert volt olyan lovasgazda is, aki minden második, harmadik héten lement Somogyba,hol az ef
