Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Czug Dezső: Faluzó és vásározó fazekasok Magyarszombatfán és környékén
gyik, hol a másik fazekassal, ás jóformán csak annyi időt töltött otthon, amennyi földje fogatos Munkáinak elvégzésére elegendő volt. Mivel éhben az időben vidékünkön a kapások munkáit nem fogattal végezték, csak a szántás-vetési és betakarítási munkákon kellett a lovaknak itthon lenni. A cserekereskedelem általában a fuvarosnak fizetett jobban, a fazekas "nem jött ki jól" vele: az edényeket itthon el kellett készítenie, utána felrakták a kocsira, a fuvarossal együtt lo-ll napig árusította a fazekas az edényt, be járva Zala és Somogy megye területét; amikor hazaértek a keresetet egyenlő arányban osztották meg. A későbbi időben ugyan a fuvaros megtérítette a fele mázol árát is, azonban a készítés többi költségei: a munka, a fa, mind a fazekast terhelték és ezt az edény értékének feléből kellett fedeznie. Nagy Sándor 68 éves gödörházi és Bicsak Pál 54 éves magyarszombatfai fazekas szerint ^oda- lak közié rakták az edént, két eróüs kemencíve (kb. looo db) ami kü- tett tiz-tizenegy rendet. " Az edények legnagyobb része paraszt vagyis mázatlan volt kívül, legfeljebb csak a gyttrö meg a belseje volt mázas. Az edényeket egyszer töltve búzával, vagy rozzsal , (amit it t gabonának neveztek) adták el, de a nagyobb edényeket nagyon gyakran csak a gyűrő alláig , vagy a kengyeliig töltötték meg, vagy az abroncsos fazekakat az abrincsáig. Bicsak Pál szerint egy ilyen kocsi edényért szoktak hozni 32-36 mérü gabonát (1 mérü: 63 liter), ezen osztozkodtak feles arányban itthon. Az utazás költségei: szállásdijak, abrak, széna a lovaknak a közösbfl ment ki. Nagy Sándor, Bicsak Pál megállapítása szerint a régebbi időben a somogyi árusítást Nagybajomon innen nem igen kezdték meg: ez volt az elágazási csomópont,ahonnan az árusító utvonalak különböző irányba nyíltak. Közelebb valószínűleg azért nem árusítottak, mert Nagykanizsáig a vásározók is lejártak. Nagyon sokszor lo12 kocsi ment le együtt Nagybajomig, ott váltak szét és mentek különböző irányban tovább. Majdnem minden fuvarosnak, vagy fazekasnak megvoltak a maga szokottabb útvonalai, de ezek asszerint is változtak, hogy mikor hova ki ment és ennek megfelelően mindig olyan irányba mentek, ahol rövidebb ideig tartó eladást reméltek. Befolyásolta még az útvonal megváltoztatását az is, hogy mire volt inkább szükségük,ugyanis mindegyik vidéknek más volt a főterménye, igy egyik vidéken inkább búzát, a másikon inkább rozsot,vagy kukoricát adtak cserébe az edényeleért. Az útvonalakat stáciuk szerint tartották nyilván. Egy stációnak számított az a távolság, amit egyszeri etetéssel megtudtak tenni. Igy
