Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)

A magyar állatmesék típusai

- No, te még éltél futottál, szaladtál, Meg nem fogtál; Most mán meghaltál, Megfogtál! 1. Száján, Torontál m. 1881. Kálmány Sz. II. 139 p. 15. sz* 244* A B. 2. ? /1820/ Dugonics II. 42 p. "Még éltél, kergettél..." szólásmondás magyarázata. 244

x A B. 247*. Minden anyának legszebb a maga fia A bagoly kéri a sast, hogy kiméi je a fiait. A sas megkérdi, honnan ismeri fel őket. A bagoly azt válaszolja, hogy azok a legszebbek az egész erdőben. A sas megeszi a legcsunyább madárfiakat s kisül, hogy azok éppen a bagoly fiai voltak. /NB.Vö. MNK.1561

nin mt./ 1. Szeged, Csongrád m. /1914/ Kálmány H.I. 121-122"

p., 38. sz. 2. Magyarszentmárton, Torontál m. 1891-92. EA. 2801. 502 p. 32a sz. ATh., BN. 230 mt. norv. 247

1

* mt. svéd, lengyel. Dähnnardt II. 242-246 p. 248. A kutya és a veréb A A veréb /szarka/ megfogad béresnek egy kutyát /mert bosszút akar állni a rókán/. Mielőtt-munkába állitaná, előbb jóllakatja: a/ elviszi a mészáros udvarára. Mig a mészároslegények őt kergetik, a kutya jóllakik friss hússal; b/ majd egy fejő gazdasszonyhoz /szolgálóhoz/ vezeti. Mig az a madarat hessegeti, a kutya jót iszik a tejből. B Útközben egy boroshordókat szállító szekér elgázolja a kutyát. A veréb /szarka/ bosszút áll: