Kovács Ágnes: Néprajzi Közlemények 3. évfolyam, 3. szám - Magyar állatmesék típusmutatója (Budapest, 1958)

A magyar állatmesék típusai

Dahnhardt III. 1. 43., 494-495 p.; BP. II. 530 p. 3. jegyi. 122/1. A farkaa lakomája A Egy ember sovány lovát, berbécsét, disznaját tavasszal kicsapja a legelőre, hogy hizzanak meg. B Találkoznak a farkassal, s az meg akarja enni őket. Az állatok ráveszik, hogy várjon őszig, amig meghiznak. C A farkas vár őszig. Az állatok valóban sorra érkeznek és sorra lóváteszik. a/ a disznó hat szép malaccal jön, s azt mondja, hogy a farkas csak addig várjon, amig megkeresztelik a malacokat. Azon a cimen, hogy füléhe súgja a malacok nevét, belecsimpaszkodik és megtépi. b/ A berbécs azt javasolja, hogy sokkal kényelmesebb lesz, ha beleugrik a farkas szájába. Messziről nekifut, elüti Ós elszalad, c/ A ló magával viszi a farkast a faluba, s ott jól elverik. /NB.Vö. Aesop.H. LHI. 166-173 p./ 1. Székelyföld /1942/, Bözödi 26-31 p. 122/A mt. A B Cabc. A., ATh.,; finn, finn-svéd, észt, liv,

( sp.- lengyel, svéd. Dähnhardt III. 273 p.; BP. ti. 207 p. /Gr. 86./ 122*. A három kecske és a farkas A három kecske a hegyről lefele jövet találkozik a farkassal, az meg akarja enni őket. Mind azzal szabadul meg tőle, hogy egye meg az utánajövőt, mert az kövérebb. A legutolsó erős hangon mondott káromkodással ráijeszt a farkasra, mind a hárman elmeneÉülnek. 1. Egyházaskozár, Baranya m. /Gajcsána, Moldva/ 1953. Ethn. LXV. /1954/ 206-207 p.