Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

nyu kapuk vasnak az istállón, azon befér a kocsi is. Vagy az ajtó előtt rakják le és bevlllázzák az istállóba. Ha sok takarmány kellett, de ezért nem akartak külön befogni, rudashordófákkal vitte be két ember a szénát az istállóba. Ha egyedül volt a béres az istállóban, akkor a saráglyás-tallcskát vette eló és azon hordott. Ugyanezzel hordják az asszonyok is a parasztgazdaságokban, ha hordás idején nincs odahaza senki rajtuk kivül. Legáltalánosabb azonban a kasok használata. Az itt használatos kasok közönséges, más célra is használt kétfülü nagy kosarak, amit rendszerint fűzfavesszőből sok paraszt maga is elkészít. Módosabb helyen régebben hársfakasokat is készitettek. Ezeknek a formája sem egyezett mindig a vesszőkasokéval: többnyire nagyobbak és szegletesek voltak. Ha egy kas kopott volt, a béres már nem szeretett vele dolgozni: szélt a gazdának, hogy "növi már az ujjasom, uj kellene". Minden béresnek külön kassá volt az istállóban; adódott ugyanis olyan alkalom, hogy valamennyi béres egyszerre hordott. Egy jól megrakott kasba belement egyszerre 5o kg széna is, de ekkor már a java nem a kosárban volt, hanem a kosár tetején. Ilyenkor le is kellett kötni egy vékony kötéllel egyik fülétől a másikig, hogy szét ne csússzon a teher. Biztonság kedvéért a tetejébe még a villát is beleakasztották. Az igy megrakott kosarat ölbe is szokták venni; hátra csak akkor veszik, ha van a közelben egy alkalmas hely, ahová feltéve felvehető a teher. Ezért hivták az ilyen kosarat Csongrádon hátaló kosárnak

. A hátaló-kosár takarmányhordásra a magyar nópterületei megtalálható kisebb-nagyobb formai eltérésekkel szinte mindenütt. Tanulságos, hogy az Alföldön vannak a legnagyobbak, ahol a legmesszebb kell a terhet hordani az istállóba. Az ilyen kosarakat legtöbb helyen más célra is ha8ználják

( legjobban ott, ahol trágyát, fát is hordanak benne, íléha egy-egy merevítő fát is helyeznek bele, hogy tovább tartson.

211 Ezeket nevezték Borsod megyében magyar kosaraknak

. Az ország nyugati szélén /^ala megyében, örségben/ a kosarak nagyobbra készülnek, mint a Dunántúl máshol ás fonásuk ritkább. Az őrségi kosár formai tekintetben és fonástechnikéját illetve /sürün és szinte mintásán keresztbe futó vesszők/ mér az alpesekben használt igen gazdag formai változatokat felmutató kosarakkal mutat rokonságot.

212 A Kárpátok területén nem használatos a takarmányhordó kosár, elvétett példányai megegyeznek az ismertetettekkel;

215 de pl. sem a huculoknél, sem a székelyeknél nem ismert. Európa nagyobb részén - főleg az északi népterületen - ismeretlen.