Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

szántásra, leginkább a nogyobbföldü gazdák, vagy száraz kaszálóra alakítják. Az étalakitás rendszerint tavasszal - mikor van nagyobb számban fölösleges munkaerő - történik: a hantcsikokat kapával próbálták elegyengetni. Ez rendszerint nem sikerült, mert egy esósebb nyár után visszazsombékosodott az egész terület. /A paraszti vélemény szerint azért, mert a fü gyökerét nem tudták kikapálni/. Ha egyszer sikerül megszántani, többet nem lesz zsombékos. Könnyen át lehet alakítani, ha a marha a közelében jár. A kiszáradt zaombékot a marha teljesen simára tudja taposni. Az ilyen kaszálót a hirdetési jegyzőkönyvek gazzos-kaszéló-nak emlegetik és olcsóbban adják ki, mint a többit.^ Egy-két ványai öreg pásztor még emlékezik arra, hogy régebben az északi határrá székben teleltették a marhát a szigetekben. Âz elbeszélés szerint az itt termett szénát csónakon vitték ki a falubeli jószág takarmányozására.* Ilyen volt a ványai Tóalja és a Sziget, az utóbbi 2ooo holdnál nagyobb terület. Ezek a szigetek helyenként akácfával benőtt, alkalomadtán szántásra is alkalmas területek voltak.^ 0lyan lápos kaszálókról, mint amilyeneket Kiss Lajos leir Beszterecről,^ nem tudunk, nem találtuk nyomát az emlékanyagban, bár valószínűleg voltak.*^ A Berettyó mellett fekvő Szeghalom kaszálta az ártereket is, Endrőd számára pedig különösen nagyjelentőségű volt az árterek használata: a széles hullámteréből néha looo holdat is meg lehetett kaszálni. A viz minden évben elöntötte ezt a részt, néha csak egy napig, máskor több hétig állott rajta. A széna egészen beiszaposodott, csak nyomtatva lehetett feletetni. Viszonylag jól termett, de nem volt értékes takarmány. A Csongrád melletti Szivány kaszáló hosszan húzódik el a Tisza mellett, a viz évenként elönti, sasos szénáját mégis messze elhordják /igy a 12 km-re fekvő tanyára/. Minden tanya mellett van egy kisebb rét, amit még a kevésföldü gazdák is meghagynak. Ezeken a sömlyékeken leginkább a jószágot legeltetik, de ha többholdas nagyobb darabról van szó, kaszálják is. Régebben mindenki kaszálta az utat a saját portája előtt. Később az utkaparók kapták meg azt a füvet, akik rendszerint szegény, egytehenes gazdáknak adták ki km-enként néhány liter korpáért. A temetőbe mindenütt kaszálnak, néhány falubeli szegényember itt találja meg a számítását. Régebben több parlagot hagytak: egy-egy nagyobb darab földet 5-6 évig pihentettek, ezeken a jószág legelt, vagy ha az nem ette le, akkor lekaszálták.