Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

Kaszálók és legelők viszonya A kaszáló soha nincs egy helyen több éven keresztül, helyét a legtöbb esetben erenként változtatják; sót egy gazdasági éven belül is szolgál ugyanaz a terület legelőnek és kaszálónak. Kivételnek csak a néhányholdas tanyamelletti sömlyékeket hozhatjuk fel, noha ezeknek a helyét is változtatják 5-6 év után. Ezelőtt 4o-5o évvel még azt tartották a nagyobb gazdák, hogy átlagosan a rétek egynegyedét, egyötödét kell megtartani kaszálónak, ennyit kell a közös legelőből kiszakítani. Ez az arány átlagosnak volt mondható a Körös-Berettyó alsófolyása mentén. Kevés gazdának volt anynyi rétje, hogy azon az összes szénaszükségletét tudta volna fedezni. A községi legelőkből hagyott kaszálóterületek az átlagosnál mindig kisebbek voltak, rendszerint azért, mert idegen jószágot fogadtak inkább, mint szénát kaszáltak volna a maradékon. Ha tavasszal jó mezőre hajtanak és bő fütermés várható, a kaszálónak meghagyott részt bővitik. Növelik a kaszálót akkor is, ha kevesebb jószágot hajtanak ki a gazdák, vagy ha adóra, közös kiadások fedezésére a betermő szénából eladni szándékoznak. A gyakoribb az, mikor a jószág egészen betölti a mezőt, ilyenkor szénatermő területet csak a legszükségesebb takarmánymennyiség biztositására hagynak.

8 Az arány megválasztása tehát mindig a szükséges legelőterület teljes biztosításával történik, mondhatnánk, hogy a legelő javára, ill. a kaszáló kárára. Kihajtás előtt egy-két héttel ktilönitik el a kaszálót a legelőtől, mikorra a fü már jól megmutatja magát. Helyének kijelölésénél az az első szempont, hogy az előző évben - sőt években - hol kaszáltak. Legegyszerűbb a döntés akkor, ha számitásba jöhet a járásnak bármelyik része. Ilyenkor ott lesz a kaszáló, ahol már legrégebben nem volt. Legtöbbször azonban a járás laposabb és dombosabb részeit cserélgetik egymással. Vizenyős helyen és ott, ahol a legelő gulyának útjában lenne, nem hagynak kaszálót, mert azt nagyon nehezen lehetne megvédeni a legelő jószágtól. A gazdák szerint, ha egy részt sokáig használnak kaszálónak, akkor a legeltetés lesz hasznára, ha viszont sokáig volt legelő, akkor a kaszálás segit rajta. A kihagyott kaszálót az elválasztás után kikompolják

, vagy kihancsikolják a legelőtől. Ez abból áll, hogy ásóval, vagy kapával egy kis halmot emelnek a szélén 2o-3o lépésre egymástól. A legeltetés nem árt a kaszálónak, még a legkisebb darabokat is megjáratják a jószággal. Azt tartják, ha a jószág tapossa, nagyobbra nő a fü rajta. Egyesek akkor szokták a gyepre ereszteni a marhát, mikor az őszi eső any-