Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása

felé, hogy ágai ki ne egyenesedjenek. Tanulságos, hogy bár a vas villák a paraszti használatban nem nagy multuak, a mágikus gyakorlatban elfoglalt helyük mégis jelentős, rendszerint, mint gonoszűző szerszám.^

2 Ezzel szemben az évszázados multu favillát sehol sem találjuk hasonló összefüggésekben. A kutatott terület - és általában az Alföld - speciális szénagyüjtő szerszáma a bőgő vagy nagybőgő néven ismert kétméternél hoszszabb, arasznyi hosszú fogakkal ellátott kaparószerszám.^

5 Bár gabonamunkában is használják ezt a szerszámot, mégis - még a paraszti vélemény szerint is - a szénamunka tipikus szerszáma. Egy bőgőben átlag 22 fog van, nyele ma legtöbb esetben köpüs felerősitésü, régebben gallyfa, vagy hasitott ág volt.94 Ez az egyetlen szerszám a szénamunka szerszámai között, melyet a parasztember maga is elkészit. Nagyobb mennyiségben az emiitett románok és a bognárok készítik. Parasztok közül több helyen csak a ráérő ember foglalkozik vele, olyan aki szeret barkácsolni. Többek véleménye szerint "dögön tanult ember, nem rendes" az ilyen és ezeket nem is becsülik.^ A gereblyéléshez szükséges még valamilyen huzőszerszám. Ez leginkább egy kötéldarab, vagy a lő istrángja, amit a gereblyéző a vállán keresztülvetve használ. Ahol a lószerszámhoz nyaklót is használnak, ott azzal húzzák a gereblyét. A nagybőgőn kivül más gereblyét a kutatott területen szénamunkára nem használnak.^ A gereblyének a gazdálkodáson kivül fontos szerepe van a ház környékének a rendbentartásában is. Természetesen itt kisebbeket használnak. Ilyenkor legtöbbnyire nők dolgoznak vele. Talán ez a funkciő tette a Székelyföldön a gereblyét az ajándékozás tárgyává. Ez az u.n. zőrgósgereblve díszesen faragott és festett. Telekfalvárói közöl ilyet Haáz Ferenc.97 Ugyancsak a Székelyföldről ismert a gereblye, mint a nimestojások egyik diszitőmotivuma.-^ Országszerte elterjedt egy vándortrufa a gereblyével kapcsolatban. Csongrádi változata a következő: "Libu Jóska Temesváron volt katona. Elfelejtette a magyar szót,mindenre csak azt mondta, hogy nix. Egyszer kiment a rétre, ahol a komája szénát gyűjtött. Egy nagy gereblye volt fektetve a földre. Csak kérdezgette a komáját, hogy mi az, közben a gereblye fogaira lépett. Erre a nyele szájonütötte. Mindjárt eszébe jutott a neve". Bielenstein a gereblyével kapcsolatosan egy találóskérdést kőzöl: "Zahne hat es, aber keinen Mund. Was ist das?"99 Mr