Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Szabó Mátyás: A Körös és Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása
A favillát leginkább vásárban szerzik be, vagy a román vándorkereskedőktől veszik. Ennek vásárlása sea egyszerűi éppen ugy kell testhez arányitani, mint a kaszanyelet. Egy ember lo darabot is kipróbál, mig megtalálja a magánakvalőt. Asszony nem szokott favillát vásárolni, inkább megkér egy férfit, hogy vegyen neki. A romám faárusok Belényes és Nagyvárad vidékéről hozták a villákat. Különösen sok villát hoztak Árpád és Tenke vidékéről.^ Izek nemcsak gazdasági szerszámot, hanem a háztartásban használatos eszközöket - különösen edényeket - közvetítettek az Alföld felé. Ténykedésük régóta szerves része az Alföld fakereskedésének. Róluk is megemlékezik Fényes Elek statisztikájában. 88 Ugyancsak foglalkoztak a favilla készitésével a felvidéki tótok is. A legtöbbet készitő gömöriek Debrecenben értékesítették árujukat: több száz szekér faárut vittek egy-egy vásárra. Legtöbbet gabonáért, szalonnáért ós borért adtak cserébe. A debreceni Tanács a XVIII. században oláh és tót faárusokról emlékezik meg, kiket a városon kivül helyeznek el vásárok idejére, mert akadályozzák a forgalmat.^ 0 A szerazámkereskedésbe a magyar községek lakosai is belekapcsolódtak. Az aradmegyei Agya község /magyar/ lakossága a szomszédos román falvak példájára "szénnel és faeszközökkel kereskedtek, melyeknek értékesítéséhez különösen értettek s készítményeiket Arad, Zaránd, Gyula, Békés sőt még Szeged piacaira is elvitték."^ Legnagyobb favásárok Gyulán voltak: ide már 2-3 héttel elébb érkeztek a vásár előtt, különcsen a téli vásárba. Az árut ott faragták ki a helyszínen. Legtöbben a vásárban adták el minden portékájukat, aki nem tudta eladni, az az alföldi tanyákat járta vele. A gyulai vásáron még Csongrádról is felkeresték őket, főleg magyarvilláért és tövisboronáért. Volt olyan csongrádi gazda, aki minden tavasszal elment Gyulára favilláért. A favilla kiegyenesedett ágait a legtöbb parasztgazda maga egyenesíti vissza. Ez ugy történik, hogy az ágakat bezsírozzák, a tüz fölött forgatják és a villahajtóba teszik. A villahajtónak legegyszerűbb formája a létraszerü, melynek keresztfái közé teszik a villa ágait, nyelét pedig lekötik. Néhány napig áll benne, mig meg nem szárad. Tanulságos a turkevei gazdák villahajtási módja: az áztatott villát ugy illesztik a kocsi elejéhez, hogy az ágak megfelelőképpen feszítve legyenek. A villa nyelét ilyenkor a kocsirudhoz kötik. Minden villa ágát évenként legalább egyszer kell visszahajlítani. A favillát is, mint a kaszát, védik az esőtől, harmattól. Éjszakára szénamunka közben egy rudasba szúrják, nyelével epjenesen fel-
