Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához
Vadalma /MALUS/ savanyu, nem aszalják, palinak se igen használták, inkább bort készítettek belőle. Dézsában letörték, ott erjedt. "Ollan bora Tét annak, alig tudtunk megmaradni a pincébe mikor poshadt" mondja egyik adatközlő. Leginkább oktőberben szedik mikor kicsit megcsípi a dér. Hoznak egy zsákkal, kosárral, ki mennyit, aztán felöntik a padlásra. Mikor a dér megcsípi, akkor már nem olyan fanyar . Caak akkor hozzák le, mikor enni akarják, mert a melegben megpuhul. Fogyasztják nyersen, Tízben főre és sürün , főzeléknek. Vadcseresznyét /PRUNUS avium/ is szedik, főleg pálinkának, keverik más gyümölcsökkel is. Fogyasztják nyersen és aszalTa. Vadszilvát /PRUNUS inaititia/ keveset 3zednek, nem aszalják és pálinkának se nagyon szeretik, mert savanyu. Gyümölcsfát is szoktak behozni az erdőből. Ha látnak Talami szép fiatal fát, körtét, almát Tagy cseresznyét, azt kinézik , megjegyzik maguknak, ha rojt , rejtett helyen Tan. Megpucolják , alsó ágait lenyesik, csak fent hagyják meg a szépeket, alját eltakarítják, bokrokat kirágják, hogy jobban érje a nap. Visznek ki szelid ágat, azzal beoltják. Ha megfakadt akkor körülássák, vigyázva, hogy a gyükit meg ne vagdossák s otthon a kertben elültetik. Ugy tartják ebből lesz a legjobb gyümölcsfa, jól terem, mert ennek a töve vad, birja a talajt meg a termést. Van az erdőben elég gyümölcsfa, jut belőle. Olyan helyen választják ki, ahol rejtett helyen van, mert ha valaki meglátja elviszi. Ilyen téren nem tartják tiszteletben a tulajdonjogot. "Én magam is elvinném, ha ilyet látnék" - mondja egyik adatközlőm. Gombák . A bernecei erdőkben igen sok a gomba, s tavaaztól őazig mindig lehet találni valamilyen fajtát, fagomba néha még télen is van. Korábbi időkben a mainál sokkal nagyobb jelentőségű volt a gombáazás táplálkozás és eladás szempontjából is. Régen több gombát fogyasztottak mint ma. Gombaismeretük elég nagy, de elsősorban az ehető gombákat ismerik, amit szednek és fogyasztanak, ezt viszont szinte mindenki ismeri. Mérgesgombák közül csak a légyölő galócát tartják nyilván, egyébként azt tartják, hogy "minden gomba jó gomba, csak az ember goromba". Tudják melyik gomba mikor terem és hol, milyen erdőrészben, milyen fák alatt, vágásokban vagy tisztáaon. Aki rendszeresen szedi az különösen jól ismeri, megvan a saját gombászó helye, "hamarabb senki Be hozott mint én, tudtam a hellt, odamentem oszt mán hoztam is". Sokat szedtek eladásra, vitték Ipolyságra, Vácra, Esztergomba, Balassagyarmatra, néha Pestre is. Vitték nyersen is, szárit va is, piacokon árulták. Különösen az első világháború alatt vittek sokat az asszonyok. Előtte való nap megszedték, s másnap felültek a vonatra, eladták s aznap még vissza is
