Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
E. Fehér Julianna: Adatok Bernecebaráti gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodásához
bárki szabadon szedhet, voltak ugyan olyan fák, aminek a termése pl. a juhászt illette, vagy a faluhoz közeleső az erdőőrt. Idős emberek emiitik, hogy régen a földbirtokosok erdejében szedett vadgyümölcsből tizedet kellett leadni az erdéBzeti hivatalnak, minden tizedik kosárból egyet. A gyümölcsfáknak különösebb tulajdonjogi megjelölése nem volt. Volt aki kiválasztott magának gyümölcsfát, de ezt rendszerint azért, hogy hazahozza kertjébe.Gyümölcsöt szedni rendszerint csoportosan mentek. Szedték többféleképpen, vagy felmásztak a fára és egyszerűen leI rázták,ezt sokan szerették mert azt tartották, akkor jó a gyümölcs, ha rázásra már lehull .Verték hosszú rudakkal is s a szelidgyümőlcsök szedésénél használatos alma, körteszedővel.Használták az ösztrőt is, amit főleg mézrablásnál alkalmaztak.Az Ö3ztrő. kivágott fából készítették, ami végig gallyaa, ágas, tetejét és a gallyak végét levágták, s a lépcsősen hagyott ágakon mentek fel, hozzátámasztva a fához. Szedték azt is ami lehullott a fa alá.A volt jobbágyok , akiknek erdejük, szekerük volt, azok szekérszámra hordták haza a vadgyümölcsöt. Akinek nem volt, az zsákba, hátikosárbs hozta. Erdőmunkások, pásztorok helyszínen, frissen is fogyasztották. Tehenet őrző gyerekek többen is összeálltak, teleszedték kalapjukat, szakácskájukat körtével, almával, összehordtak bokros helyre, ahol nem látta senki, aztán odajártak csemegézni mig tartott belőle. Legnagyobb jelentőségű a vadkörte /PIRTJS/ volt. Van több fajta is, nyári korén érő, van amelyik november felé, mindenszentekre érik meg. Némelyik olyan jó izü, jobb mint a szelid. Fogyasztják nyersen is, frissibe, de legtöbbet pálinkának főztek, főzik ma is. Nagy fadézsákban letörik, s erjedni hagyják. Általában minden vadgyümölcsfélét,smiből pálinkát főznek 9 napig hagynak erjedni. Egyik öreg adatközlő enliti, hogy egyszer 50 liter pálinkát főzött vadkörtéből. Század elején még sok kisüsti pálinkafőző volt a faluban, asszonyok is tudtak pálinkát főzni. Vadkörtét aszalják is, napon, de főleg kemencében. Ha r.sr.rs teszik utána akkor is beteszik a kemencébe, rendszerint kenyérsütés után, nagy tepsikben vagy csak ugy beöntve a kemence kövére. Nagy száradás kell neki. Aki kevesebbet szed az tűzhely tetején megaszalja. Volt aki egy mázsát is megaszalt. Aszalták saját részükre és eladásra is. Télen lehozták a padlásról, ahol kosárba, zsákba vagy kiterítve tárolták, megmosták több lében is, fazékban megfőzték s ugy ették, levét megitták, jó édes. Télen a fonókban is vadkörtét osztogattak. Egészben aszalják, nem vágják össze. Orvosságnak is használták hasmenés ellen. Asszonvok vitték Ipolvságra a piacra, ott árulták cso móként . Minden háznak van a padlásán legalább egy fél kosárkával állandóan, hogyha kell kéznél legyen. Magjáért az erdészet is megvette.
