Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2

- A sok használatban idővel kikopik a rágó állának fa-3zegje, kotyog a vágó álla, nea fogja a kendert Bzorosan. Az is a sok használat következménye, ha az áll éle toapára kopik, neu töri jól a kendert, fárasztó a vágás. Az uj vágó első használata alkalmával igy szólnak: "Ha, felszenteljük az uj vágóut!/ A vágó használaton kivül száraz helyen: a padláson az eresz ben

, vagy az istálló padlásán áll. Nedvességnek nem szabad érnie. Vágója csaknem mindenkinek van, legalább egy egyenes, nem ritkán kettős is, vagy két darab egyee. Ritkább ház az, ahol vágó nincs; az a család vágás idején kölcsön kér rokonoktól, jő embereitől. Szívesen adják kölcsön olyannak, aki vigyáz rá,megbecsüli és a munka elvégzése után idejében hazaszállítja. Ha az anya meghal, vágója a leányára száll, ha lánya nincs a fiára, ill. annak feleségére. Amelyik menyecskének mesterember vagy furó-faragó az apja, az férjhezmenéskor kap uj vágót; egyébként az anyósáét használja. Ha több vágó van is egy családban, nincs minden nőnek sajátja /mint guzsalyból/ hanem bármelyiket használja. A felnövekvő leánygyermek sem kap külön, uj vágót,csak azért csináltatnak esetleg még egyet, mert több a munkaerő. Csak az udvaron vágnak, a kaputól legtávolabb eső részében, a csűr előtt. A majorosi asszonyok a fák hűvösében vágnak, többen együtt. - Házban vágni sohasem szoKtak napos időben. Mikor szép napos, meleg idő van, akkor hozzálátnak a vágáshoz. A száraz kenderből csak annyit vesznek elő, amennyiről gondolják, hogy egy nap alatt elvágják. Ezt a mennyiséget mindjárt kiteregetik a napra. A kéveköteleket kioldva a kerités tövébe a földre teszik, vagy a tűzifára, amelyik az udvaron áll csomóban. Nem elég,hogy száraz a kender, kell, hogy a nap is jól átmelegítse. Vágni csakis meleg, s napos időben lehet, mert a kender csak akkor törik össze hamar, ha a kender száraz és merev; a pozdorja is csak ugy hull ki belőle. Vágnak ugyan reggeltől estig, ha meleg az idő, de leginkább délen átal

, d.e. 11 órától d.u. 2-3-ig, mikor a nap forrón süti a kendert. Ilyenkor lényegesen könnyebb a munka és szaporán halad, a gazdasszony azt mondja: "Most ojan jóu ézem van vágni" /kedve/. Ilyen időben utcahosszat nagyon szóul a vágóu: mindenki vág és a sok vágó csattogása messze hallatszik az utcán. Ha azonban felhő boritja el a napot, a vágást rövidesen abba