Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban
A szegény ember fát vágott az erdőn... A szegény ember fát vágott az erdőn, osztán elment az ördög,és ellopta az ennivalóját, oszt hazament, oszt Flutő azt mondta neki: -Mármost azér a tettedér, amér elloptad a málé ját annak a szegény embernek, hát mostan addig fogol nála lakni, még boldoggá nem fogod tenni, tudod te azt? - Igen, értettem. - Ma eridj vissza szógálni nála. Visszament az ördög. Ma azt mondja: - Bácsika, - ezt mondja - én is itt fogok dógozni magával. - De én nem tudlak kosztolni, jő fiu - azt mondja. - Hát nem kell énnékem a maga kosztja, - azt mondja - én magamat fogom kosztolni, maga meg csak magának /főz/, me úgyis látom, hogy csak málét esznek. Na János bácsi, most vállalja fel az aratást legelébb,- me aratáskor vót - vállalja fel az aratást, menjen annál a nagy grófnál, - azt mondja - oszt vállalja fel az egészet, mindet. El is ment az ember, felvállalta. - Oszt hanyadmagával lesz? - Mondja mindig, ha kérdik, hatvanan. - Hatvanan leszünk. - Na jól van, - azt mondja - gyüjjön fel, - azt mondja - osztán kimérem a kommandóját. Hát vót két tehénkejek,befogta a szekérbe,felment az ennivalóért, amit akkor adtak, még békevilág vót. Bizon megrakták a szegénnek liszttel, zsírral, pályinkával, szalonnával, mindennel,a kis szekér alig tudta vinni, a két kis tehén. Igen de vitte Jancsi, a szógájok,ugy oszt olyan könnyen ment a tehén, mint az izé. Mikor hazavitte: - No látja, gazdasszonyom, most már süthet,főzhet mindenfélit. - És mikor kezdünk? - a szegény ember meg vót ijedve,hogy anynyi életet, annyi mindent elhozott a gróftul, hát ki fogja eztet learatni, ezt a rengeteg fődet, ami a grófi tagba van? - Majd learassuk,János bácsi, - azt mondja - ne féljen semmit, - azt mondja - estére már hozzáfogunk - azt mondja - aratni. Ugy is vót. Odaadott neki az ördög egy pácát és minden tábláho. - Ha mennyit máma bejár reggelig, csak minden izénél annyit
