Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)
Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban
mondjon: ez is mára rálő, emez is mára rálő, emez ia mára való.Minden mellett mondja meg, hogy ez is mára való. Ugy is vót. - Ka maga mostan pihenjen le, János bácsi, én pediglen fogok aratni. - Ka jó, hát a markot ki szedi? - He töródjön mán semmivel. Ugy hogy az összes életet akkor reggelre mind levágta a szógája. Na, mikor levágta mindet, búzát, gabonát, keresztbe vannak szépen akkor: - Menjen be moat a gróf úrhoz, az intézőhö, a mondja mg neki, hogy hónap részelünk. - Igen, - azt mondja, - megmondom. - Hát le van aratva minden? - Igen, - azt mondja, - ami meg vót érve, mind le van aratva. Ugy is vót. Na ménnek kifele, a gróf is, meg az intézője. - Na János bácsi r hogy less a részelés? - Ugy lesz - azt mondja - ahogy mink részelünk; Amennyit a két kis tehén elbir, annyit viszünk, nem kell nekünk több egy se. - Na jó, - azt mondja - bele vagyok győződve. Igen, de ahogy ment a tehén az egyik soron lefele, a keresztsoron, a másikon meg felfele, mind felszedte a tehenszeker az egész életet, a grófét, gabonát, busát mindent. Megijedt a gróf, nem tudott mit tenni, vét egy veszett bika, olyan veszett vót, hogy azt nem merték kibocsátani aZ istéllóbul sose, hogy a népeket meg ne bántsa. Mérgibe a gróf azt mondta az intézőnek, hogy eresztesse ki a pásztorral a veszett bikát, hogy borítsa fel nekik a szekeret, úgyis a tehén után fog szaladni most a bika, összeöli a tehenet, meg minden. A szőga meg ment utána mindenütt, János bácsi meg vezette a két tehenet. Megyén a veszett bika, ordit mindenfélit. - Na legyek egy kis húsunk is - azt mondja. Mikor odaért, megfogta a két szarvát a bikának, felhajintotta a szekér tetejire. - Nem haj, - azt mondja - most mán hust is fogunk enni, - azt mondja - ugyi János bácsi? - Bizony - azt mondja. A bika meg a szekertetőn, a tetejin vót az életnek. Hazamentek leraktak, kegyetlen sok.kazal lett belőle, nem győzték lerakni. Jancsi
