Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

elfújja a horniata a katonáknak, magónak mindég nyitva lesz az ágyamnál ez az ablak. Maga csak repüljön be szépen, és együtt alszunk. Addig, mig, mindig mig apámnak valami történik, nem történik, vagy harc, vagy párbaj, vagy valami és maga fogja kisegíteni, mer csak maga tudja kisegíteni, de más nem. Akkor mán hozzámehetek magáho, ős akkor osztán megesküszünk együtt.Egy gyönyörű szép lakodalmat fogunk csinálni,és msjd akkor meglátja, de addig nem tudunk, mert egy királykisaszszony egy prádés kocsishoz nem mehet. Nem engedi meg az ország.Ezt igy fogjuk elvégezni. Ugy is rőt. - Maga csak egész nyugodtan addig mindig kilenc éra után repüljön be, és hajnalba pediglen repüljön ki az istállóba, senki észrevételt nem fog venni. - Köszönöm szépen, felséges királykisasszony. Ugy is van. Egy pár hét múlva kelletett neki párbajra menni a szultán királlyal, az apjának. Leüzent az istállóba, hogy a két kocsis nyergelje fel a három lovat, mer a királyatyámnak menni kell párbajra. El is indultak párbajra a két kocsis, meg a király. De nagyon messzi vót a helyzet, ugy hogy három nap, három éccaka mindég mentek, még akkor is csak egy városban háltak meg a vendéglőbe ott a lovakkal együtt, minden, és még csak másnap délbe értek oda, ahon a párbaj vót, másnap délbe. Akkor jutott a királynak eszibe, hogy az ü párbajozó kardja pediglen otthol maradt. Akkor bement az istállóba, azt mondta a két kocsisnak: - Idehallgassatok,kocsisaim! Most mán baj van, de nagy! A kardom otthun maradt, otthun felejtettem, csak a lovagló kardot hoztam magammal,de ha ezt nekem reggelre,mikor indulni kell,ezt valaki elhozná, hát odaadnám neki az összes életemet,- azt mondja - fele királyságomat, akit elnyernék, de még evvel a karddal nem tudok párbajozni. - Hát majd megpróbáljuk! - igy felelte a két kocsis. Ezt tudta mán a jány odahaza, hogy bizony a kard itt maradt, be is vitte a szobájába a kardot, mer ezér csak Jancsi jöhet, ezér nem jöhet a másik kocsis. Még a vacsoráját is odakészítette Jancsinak a szobájába. Ugy is vót. Mikor Jancsi, besürvedett, nem látta senki, kiment az istállóbul, vallott egy gyönyörű szép galambnak, és meg sem állott, még be nem repült a szobába. Mikor berepült a szobába, tudta mán a királykisasszony.