Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

- Tudtam, mán itt a kard, as apámé, megláttam hogy a kardja az itt maradt, az ü lovagló kardjával ment el. Na most ülj le, és vacsorálj meg,- azt mondja - osztán tedd a kardot az ódaladra, és vidd el a kedves apámnak. Látod, mégis kiforrja, nincs olyan, hogy a jó Isten jóra ne hozza.Igy mán most egymásé lehetünk, most mán megesküszünk együtt. Elvitte ja kardot. likőr meglátta a másik kocsis, hogy Jancsi mellett mán hajnalba ott fekszik s kard, az izé mellett, levágta a nyakát Janóéinak, és eltemette a gally, a szarvasganajnak a balódalába, bele ásta villával, hogy U jelenkezzen meg a karddal, hogy ü vitte el a kardot. ügy is vót. Hazamennek, kérdezik, Jancsi hunn van, nem-e jött meg? - Elment még az este a jányokho, de még mai napig se jött elé idáig. - Dehogy nem, hát haza kelletett vóna annak mán jönni. 1 király nem tud menni, menni kéne neki a párbajba, de nem tud menni, elébb el körözteti a rendőrségekkel mindennel, esküdtökkel az egéss, hogy hát nincs valami lakásnál, de hát nem találják sehun se. Mostan meghagyta az elöljáróságnak, hogyha Jancsi eló fog jönni akármikor, azonnal csak mondja, várja meg üket itten, majd akkor aztán összekerülnek. De bizon ük mán vissza is jöttek, a párbajt is megnyerte a király, vissza is Jöttek, de még Jancsi akkor se került /eló/. De mán várni se tudják.a lovát is ott hatták az elöljáróságnál, hogy ha megkerül Jancsi, hát akkor a luháton Jöjjön haza, tudja ü, hova kell. De arra azt felelte /a királykisasszony/: - Apukám, én Jancsinak adtam kl a kardot, nem a nagy Jancsinak. Hát akkor hun van Jancsi? - Hát igazán nem tudom, ü azt állit ja, hogy elment a városba. De hát a városba mán nem tanálták sehun se, még mai napig nem jött elő. - Hát én ü hozzá feleségül nem megyek, de legfeljebb esztendeig fogok várni a fiatal Jancsi után, akinek a kardot kiadtam. - Jő van jányom, te nem tudol semmit se, lehet, hogy « Jancsi mán el is pusztulhatott valahun, de mindegy. Hát csak eztet azér viszszatarcsuk, hogy mintha te izé, menyasszony vónál. - Én menyasszony leszek, de nem őneki, a biztos. Felizélték, párnára fektették a nagy, öreg Jancsit, mintegy király lett, a jányát elveszi. De bizon mikor mán az esztendő eltelt,