Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

királykisasszony búsul az ü szobájába. Azt mondja az inasnak: - Eridj csak inas, mondd meg a fiatal Jancsinak, hogy mikor a katonáknak elfújják a kilenc órát, azon a pillanaton, gyöjjön az álom szobámba, az én parancsomra. Oda is ment. De először felőtözött szépen, és bement a hálószobájába. Benevezte neki azt, hogy mák az ü szobája, és bement. - Jó estét kívánok, kedves királykisasszony! - Adjon Isten neked is, Jancsi! Te Jancsi, eridj csak előrébb! Akkor a királykisasszony pediglen becsukta rája az ajtót. A levolvert pediglen kivette a zsebibül, neki-szegezte Jancsinak. - Jancsi! Mondja meg, ebbe nem véna valami huncutság, ebbe a dologba? Hát három tárgyat, mindig maga a hasmeniabe van, hát magának el kelletett áztat szívelni, hogy én annyira kiabáltam, torkomszakadtjábul mindenfélit, és maga nem jött oda hozzám? - Hát hogy mentem véna, királykisasszony, mikor saját magam { vótam. Hát akkor nem vót kinek odamenni. - És be is tudja ezt maga bizonyítani? - Igenis, be tudom. Tessék csak behozatni a szobaJánnyal egy lavór vizet, tiszta vizet, és én bemutatom magam mindenféleképpen. - Ha, hadd lássam hát! - Megnyomja a csengőt, szalad a /szobajány/. - Tessék parancsolni, kisasszony kérem! - Hozzon be nekem a nagyobbik lavórba egy tiszta vizet, és tegye az asztalra, és maga menjen dolgára! - Igenis. Mikorára elment a szobajány után, az ajtóra, mán Jancsi ott úszkált, az aranhal, a lavórba. - Ma, most mán elhiszem. Kivette, szépen megcsókolgatta, fogdosta az aranhalat, a farka hegyibül elcsípett a kis ollójával egy picit. Na, mikor eztet eleresztette, mán akkor a nyul ugrált egyik vállárul a másikra. Megfogta a nyulat, szépen azt is megsimogatta, és annak is a farka bojtjábul egy picit elcsípett. Mikor eztet elkövette, akkor mán a galamb vót ott a vállán. Azt is megsimongatta szépen az egészet, és akkor annak is ki- j nyirt egy picit az izébül. Hát meglátszott Jancsin, mikor visszavállott, hogy abbul a göndör hajábul, hunnét Gsipdesett el, mind a fején j mutatta meg az izéket. - Na Jancsi, - azt mondja - mátul fogvást, mikor a kilencet