Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

kezdte. Egy nagy bográcsot odavitt a hidra és csak négy krajcárjával - mert akkor még krajcárok vótak,- négy krajcárjával szedte minden lélektül az izét és estére teli gyüllött neki a bográcsa. Na most hazavitte. Azt mondja: - Sa meglátod, kedves feleségem, meg gyermekeim, hallgassatok meg. Most ez a bogrács pénz mindenre jut, sóra, petréra, zsirra, mindenre, most mán csak fözögetni kell mindég.Én mostmár,a két öreg itthon leszünk, tik pediglen hárman, fiam, tartsátok a szolgálatot. - Jól van, édesapám. Kiment Pista. Pista megszedte a bográcsot, éppen ugy, mint az apja, mert azoknak léleknek mindnek át kellett ott jönni, menni, aki azon keresztül ment, mer a közepin vét a folyó a városnak. Tehát minden nap meg vót igy. Még Gyuri is megszedte, csak mán szegény Jancsi nem szedte, mer Jancsi elfelejtkezett arrul, hogy bizony tessék csak vámot adni, de Gyuri megmondta, meg Pista.Itten pediglen Jancsi bámulta a halakat az izébe, a folyóban a hidakjain.Akkor vette észre magát, mikor este vót, de menne mán ü hazafele, de nincsen az izébe, a bográcsba semmi, mert ha nem kéri valaki, nem is tett oda bele senkise. Hát mit tegyen mán? Megyén az Ur Jézus Péterrel estére a hídhoz. Azt mondja Péter: - Fiacskám, bocsáss átal bennünket. - Dehogy bocsátok én, senkitse. Hát én tudom, hogy kikapok én most ugy, hát én egy fillért se szedtem, hát mán engem az a nyőc krajcár nem fog megboldogitani, akkor is kikapok, ha nyóc krajcárt hazaviszek, akkor is ha nem viszek haza semmit sem. De ha annak válhatok, akinek én akarok, még akkor átbocsátóm magukat, bácsi. - Ha, fiam, - azt mondja - jól van. Ha, de odaadták neki a nyőc krajcárt,és átbocsátotta az Ur Jézust Pistával /Péterrel/. Reggel kimegyen. - Tudod, büntetisbül te fogol menni addig a percig,mig a bogrács teli nem lesz pénzzel. Eridj Jancsi, takarodj kifele, minent megfrüstükéltél, eridj kifele. Kimegyen Jancsi a hidho. Hát ahogy ü azt mondta, hogy annak váljon, aminek ü akar, bizony az Ur Jézus megadta neki. Ü egyet rúgott a hid karján, mán a halak közt is vót. Egész nap ott úszkált a halak közt, mikor ott úszkált a halak közt, estére jött vissza, de megint üres vót a bogrács. Az Ur Jézus Péterrel meg jöttek visszafelé a hi don. - Eressz átal, kis fiam, mán este van ránk.