Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Kovács Ágnes: Uj népmesetipusok a magyar népmesekatalogusban

- 0, nem eresztek én senkitse. Kikaptam én az este is

f de kikapok én most is - azt mondja -. Ha annak Tálhatnék, aminek én akarnék, akkor el is ereszteném. - Annak fiam, - azt mondja Péter neki. Ha, kinyitotta a kaput, átment, hazajöttek, átal erre az ódáira, az Ur Jézus Péterrel. Kimegyen másnap, egyet rúgott, egész nap a galambokkal repkedett össze-vissza, amerre a határokon, mindenütt. A hidon meg senkise. Gyöttek-mentek, jöttek-mentek. Hazamegyen este megint, hát csak megint csak nyóc krajcárt vitt haza. Megverte megént az apja. - Tudod, addig mindég te fogol, még van ebbül a pénzbül, amit mink kerestünk, de mostan addig mindig te fogol menni, mig meg nem tanulsz, tudd meg. Akkor, mondom, galamb vót,akkor pediglen megént nyúlnak szeretett lenni. Jött az Ur Jézus Péterrel. - Ha annak válhatok, akkor még Vlsszabocsátoa egyszer. - Annak, - azt mondja. Ha, akkor áteresztette. Harmadik nap kirnt, akkor meg a nyulak közé ment,és egész nap a nyulakkal szaladgált mindenütt. - Ha, jól van, most mán nem mérgelődök én teveled fiam. Lecsendesedik a város, kapta Jancsit, bevezette az istállóba, és rálakatolta az ajtót, hogyha lecsendesedik a város, akkor pediglen Jancsit a bárddal levágja, oszt a hidlás alá fogja dugni, mer mán a nem közéjek való. Igy fog vele tenni. Ugy is vót, Jancsi be vót csukva az ólba, a többi pediglen vacsorált tisztességesen, amit az anyjok készített. Jancsi feküdt a dikón, de onnan osztán, éppen, mikor tizenkét óra vót, hallotta a lomotolást, mán az apja jött is a nagy disznóölő késsel kifele. De Jancsit sehunse látja, az istállóba. Hát hun mehetett és hun mehetett ki innen az istállóbul? Evvel osztán mán akkor Jancsi az ablakba vót, galamb képibe. Azt mondja: - Mit kérés itt, édesapám? - Téged kereslek. - Mán engem ne keress! Elvesző gyermeke vótam magának, én mán galambbá váltam, és mán én az ablakon is vagyok, Isten maradjon magokkal is, én meg megyek a nagyvilágnak. Bizony ment Jancsi, ameddig reggel kivilágos reggelig, de min-