Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Diószegi Vilmos: "Visszafelé számláló" ráolvasások

3./ A harmadik tipusban a számok kétszer szerepelnek. Egyelőre két fő változatáról tudunk. a. / A ráolvasó először kimondja,vagy kérdezi a növekedő számot, a 7 tán a "•nem" szóval tagadja: Gelka ellen: Főköa. ellen: Egy nem egy. Egy nem egy, kettő nem kettő, kettő nem kettő, három nem három, három nem három, négy nem négy, négy nem négy, öt nem Öt, öt nem öt, hat nem hat, hat nem hat, hét nem hét, hét nem hét, nyolc nem nyolc, nyolc nem nyolc, kilenc nem kilenc, kilenc nem kilenc, Menjen a pusztákra! tiz nem tiz. /Gajcsána, Moldva, Astensegits, Bukovina, saját saját gyiijiéa./ gyűjtés./ Típusunkat ismerik még patkányt elolvasóként Szőregen /Torontál m., Kálnány Lajos, Ethn. II, 35./, valamint az állat férge ellen a zaIrmegyei Csonkahegyháton és a vasmegyei Csényén. /V.ö. Sebestyén Gyula, MNGy. VIII, 419, 419-42o./ b. / Ugyanígy jár el a ráolvasó

T de a számok fogynak: Állat férge ellen: Azt mondják /Horváték disznajában/ kilencvenkilenc kukac van. Nem! Nyolcvankilenc. Nyolcvankilenc? Nem! Hetvenkilenc. Hetvenkilenc? Stb. Tizenkilenc? Nem! Kilenc. No hát, ha kilenc van: Az se maradjon benne! /Szakcs, Tolna m., Sebestyén Gy., MNGy. VIII, 42o./ c. / A fogyó számokat "nem ... hanem" szavakkal tagadják: