Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Diószegi Vilmos: "Visszafelé számláló" ráolvasások

Állat férge ellen: Néked mondom szent Irány! Csató Imre tehenibe, a Szegfűbe, piros tarka, kilenc pendrő ran. Nem kilenc, hanem nyolc, nem nyolc, hanem hét, nea hét, hanem hat, nem hat, hanem öt, mea öt, hanem négy, nea négy, hanem három, nem három, hanem kettő, nem kettő, hanem egy, nem egy, hanem semmi. Hujj ki belüle, hujj ki! /Tiszaigar, Heves m., saját gyűjtés./ Változatait eddig feljegyezték Velegen /Fehér m., Kiss Áron, Ethn. III, 116./, a baranyamegyei Hegyszentmártonon és Szebényen /Berze Nagy János, Baranyai magyar néphagyományok, III. Pécs 194o. 258, 261-262./ 4. Az idetartozó csoportban a számok szintén kétszer szerepelnek, fogyásukat azonban nem tagadószóval, , hanem a "marad" igével érik el. Gelka ellen: Rózsina megindul a kilencvenkilenc gelkája, abból- maraggyon nyolc, nyolcból maraggyon hét, hétből maraggyon hat, hatból maraggyon öt, ötből maraggyon négy, négyből maraggyon három, háromból maraggyon kettő, kettőből maraggyon egy, egyből még egy mákszem se maraggyon! /Lábnik, Moldva, saját gyűjtés./ Gelka ellen: Csumának vót kilenc lánya, kilencből maradott nyolc.